Elárulná valaki miért vállal(t) ennyi szülőnek nem való ember gyereket? Főleg még sokat is?

“És nem azzal van baj, hogy ne lennénk szorgalmasak, hanem mert belénk nevelték a szolgahabitust, hogy mi nekünk nem lehetnek igényeink, folyton megalkudjunk a rosszal is, kihasználhatók legyünk.”

Ha ezt már így felismerted, itt az ideje elkezdeni változ(tat)ni.

Amiért fidesz 2/3 van 12 éve.

A magyar lakosság visszafele fejlõdik.

Óriási a társadalmi nyomás. Egész életemben azt hallgattam, hogy selejtes vagyok, mert nem akarok gyereket. Hogy a gyerek az élet értelme, nem lehetsz boldog nélküle, nincs felnőttként családod, ha nincs gyereked, a világ legnagyobb boldogsága, ha gyereked van. Volt idő, mikor még én is elbizonytalanodtam, hogy jól döntök-e, pedig egyetlen porcikám se kívánja a gyereket.

A többségnek előbb utóbb beütnek az ösztönök, egy hatalmas réteg egyszerűen eszméletlenül felelőtlen, majd lesz valahogy alapon. Rohadt sok pasinak derogál gumit húzni, sok nő meg azonnal babát akar, ha igazán szerelmes lesz. Most 3 gyerekre adnak pénzt is, az már nem lényeg, hogy miből neveled fel őket.

Talan 40 evesen mar illene nem azon sirankozni, hogy mit basztak el a szuleid es mit nem.

Mar reg a sajat eletedert vagy felelos, nem azt kell nezni, hogy mi nincs, hanem azt, hogy mi van es mit ertel el, mit szeretnel meg es stb.

Lehet, hogy a szuleid felelotlenul szaporodtak, ezt nem allitom, rengetegen vannak sajnos igy es sok traumat okoznak a gyereknek, de mindig abbol kell kihozni a legjobbat, ami van.

Mert gyík vagy. Azért. A testvéreiddel együtt. Igen, xar a hátrányos helyzetből való indulás, de nem lehetetlen. 40 évesen nem kéne anyucira meg apucira fogni, hogy azóta is gyárban dolgoztok, vagy kitudja mit csináltok.

Fura, én is csóróságban meg vajaskenyéren nőttem fel, kinyúlt bálás cuccokban, ahogy a testvérem is, egy kis parasztházban, ő mégis informatikus lett, én meg egy műszaki kivitelezési cégnél dolgozom és mindketten nagyon jól keresünk.

Azta. Durva mi?

Most nem azért mondom, de 30-40 évesen már maximum csak a saját közelmúltadat hibáztathatod és nem a gyerekkori traumáidat.

Engem sem támogattak semmivel, sőt. Mégis 33 évesen saját lakásban lakom, relatív normálisan keresek és egy átlagos ember életét élem.