Milyen egy mérgező szülő?

Milyen lesz a gyermek ilyennél? Nem lesz elkényeztetett a gyermek, vagyis feltalálja magát az életben.

Ez az egyik, a másik, hogy megy lefelé. Attól függ ez, mennyit van együtt a szülővel.

Attól is függ, hogy mennyit engedsz meg neki mint felnőtt persze és független ember. Mert ha szorosan tartod a gyeplőt és nem engeded, hogy irányítson akkor jóra is fordulhat a dolog. Velem így történt.

Állandóan sajnáltatják magukat, közben meg cseszegetnek hogy milyen rossz szülők vagyunk.

Ők valami áldozatok és nekem mindig rohannom kell.

Bár sosem mondták hogy szeretnek és soha nem öleltek meg.

Pozitív dolgokat nem mondhatok el mert az semmi szerintük, de negatívat sem, mert az is semmi.

Bezzeg ők.

Már csak azt nem értem hogy ők, ha nagyok sikeresek a pénz terén, legalábbis hangoztatják hogy miket fognak venni meg miket vettek meg milyen jól megy minden, akkor a következő percben miért sajnáltatják magukat hogy jajj milyen nehéz.

Dicsekedni akarnak, az orrom alá akarják dörgölni hogy nekik mennyi pénzük van, de latban akarnak tartani hogy ők már milyen öregek, betegek, fáradtak és mi lesz velük ha nyugdíjasok lesznek.

Öcsémnek talicskával hordják át a pénzt, a zabálnivalót, lakást is kapott.

Én meg amíg otthon éltem elkérték a fizetésem, mikor eljöttem akkor is mindig pénzt vittem mert hát állandóan panaszkodtak hogy milyen nehéz.

Volt egy egy szobás lakásom kölcsönből, eladtam és azt mondták náluk van a legjobb helyen az ára, 0mert én elszórnám.

Hát milyen ember lettem?

Megtanultam veszíteni.

Olyan a nevelési módszere, a viselkedése, ami a gyerekében nagyon komoly törést tud okozni, ezzel mérgezi a gyereket, ezért mérgező szülő.

Az ilyen szülő saját maga szerint a példás szülő, szerinte ő csak jót csinál, mindenki más csak rosszat, mégis őt mindenki csak kihasználja.

Anyai nagyanyám volt ilyen, anyám sokat szenvedett miatta. Nem is sokkal élte túl.

Azt jelenti, hogy alkalmatlan szülőnek, rossz hatással van a gyerek lelki és fizikai egészségére, fejlődésére.

Igen, a nárcisztikust meg a függőt mint szülőt már elég sokan leírták előttem.

Az első ugye érzelmileg manipulál, játszmázik, a nélkül, hogy külső szemlélőnek feltűnne.

A nárcisztikus szülőnek nagyon gyakran van BPD-s gyereke, mert hozzászokik ehhez a légkörhöz és idomul hogy túlélje.

A függő meg egyrészt módosult tudatállapotban gyakran fizikailag és/vagy verbálisan és/vagy szexuálisan is abuzálja a gyerekeit. Emellett józanul van aki teljesen más ember, de sokan az egész életmódjukat a köré építik, hogy mikor és honnan tudnak alkoholt/gyógyszert/kábítószert szerezni és minden ez alá rendelődik.

Az addikt szülők gyerekei között is gyakran akadnak akik szintén függők lesznek, mert ez segít túlélni a szituációt.

Egy jó részüknél a terhesség alatti alkohol szindróma is megvan, ami járhat rendellenességekkel, fogyatékokkal.

Van pl az a szülő, (tipikusan az anya), aki érzelmi vérfertőzéses viszonyt alakít ki az ellenkező nemű gyerekével.

Pl amikor a férj nem elégíti ki a nő érzelmi szükségleteit, és ezért az a fiától várja ezt el.

Az a klasszikus anyuci kicsi fia dolog, a fia egyetlen barátnője se felel meg, mert nem úgy főzi a kávét, nem jól hajtogatja a fia pólóját, nem elég ez meg az... Ezek a típúsú anyósok azok, akik fehér ruhában jelennek meg a fiuk esküvőjén, az unkokákkal úgy fotózkodnak, hogy a gyerekek anyja sosincs egyetlen képen se stb.

Aztán van az a toxic szülő aki megbízhatatlan. Egyszerűen képtelen időre odaérni a gyerekért az oviba, nem vesz pelenkát, néha olyanja van, hogy eltűnik 2 hétre vagy 2 hónapra, és a gyerek le van támasztva a nagyinál.

Mindig más pasija van, akit persze apunak kell szólítani, be van költöztetve, aztán 3 hónap múlva kirúgja és jöhet a másik.

Ilyesmik.

Különösebb rosszakarat nélkül is lehet valaki mérgező szülő.

És nem, ez nem csak egyfajta embert takar, sokféle módon lehet valaki alkalmatlan a gyereknevelésre.

Pl ha valaki túl korán lesz anya (és ez általában azza jár, hogy az apa már nincs a képben) az traumatikus gyerekkort generál, mert sem érzelmileg, sem fejben, sem anyagiak terén nem felnőtt.

És nem, nem feltétlen üvölti le a fejedet, csak mondjuk nem gondoskodik a szükségleteidről, nincs türelme, hisztizik, inkább haverkodna a barátaiddal, mintsem mint szülő viselkedne.

Lehet pl szó szerint mérgező környezet, ha a szülő gyűjtöget. Tele a ház limlommal, rothadó ruhákkal, maradékokkal, bogarakkal, egerekkel, az ételek felének rég lejárt a szavatossága.

Szóval nem feltétlen diektbe gonosz az ilyen, de attól még nem mindenki alkalmas szülőnek.

Amikor a szülő gyerekes (felnőtt) vagy maga is gyerek, akkor a gyereke válik sokszor felnőttes gyerekké.

Ez a felcserélt szerep sokkal rosszabb mint elsőre amilyennek hangzik.

Kétféle formája van, az érzelmi és a szerepbeli szülővé tétel.

Amikor a gyereknek kell megoldani egy felnőtt érzelmi problémáját, amit maga se ért, azt tanulja meg, hogy a saját érzelmei másodlagosak a felnőttekéihez képest.

Amikor pedig a felnőtt szerepét kell felvennie (pl anyagi okoknól) akkor meg szó szerint veszíti el a gyerekkorát.

Ez lehet pl az, hogy a gyerek főz, mos és takarít a háztartásra, neveli a fiatalabb testvéreit, ügyeket intéz, bevásárol, esetleg tolmácsol a szüleinek (ez gyakori ha pl külföldön él a család és a szülő nem beszéli a nyelvet).

Az ilyen gyerekek felnőttként gyakran nem bíznak másokban, nem állnak ki magukért mert alsóbbrendűnek érzik magukat, és hajlamosak zűrös kapcsolatokat keresni mert ez emlékezteti őket az otthoni milliőre.

De van még egy olyan hülye mint én?

Gyermekkoromban elhordtak mindennek, fiatal koromban meg színtén, de a fizetésem elvették. De mikor már nem ott éltem akkor is pénzt vittem mert sajnáltatták magukat. Tesómnak meg csak adtak.. Tőle nem vettek el semmit.

A házimunka is mindig az enyém volt 8 éves koromtól. Mosogatás söprés felmosás. Senki nem csinált semmit, csak koszoltak.

Dilis vagyok tényleg hogy sok évig így éltem. És azt mondták hogy amit én csinálok az semmi, soha nem lesz semmim. Nem is lehetett pénz a kezemben.