Milyen egy mérgező szülő?

Érzelmi bántalmazó a négy fal között. A külvilág felé pedig azt mutatja, hogy mintaapa. Amikor pedig a gyereke azt mondja 20 éves kora körül, hogy nem kér többet belőle, még apu van felháborodva... névtelenül elkezdi zaklatni a "családot" stb. Tipp.. egy nárcisztikus közeléből minél előbb lépj le.

Milyen lesz a gyermek, amikor felnő? Én lúzer lettem.. egy párkapcsolatom sem volt sikeres, a karrierem kész vicc, a sulival is alig akarok végezni (egyetem, 30+ létemre).

Persze nem sajnálni akarom én itt magam, csak leírtam mi van velem.

Igyekszem kimászni ebből. :)

Érzelmi bántalmazónak mondanám én is. Na nem arról van szó, hogy nem enged el bulizni 15 évesen.

Az én anyám is a külvilágnak mintaember, mintaszülő. Itthon meg megpróbálta tönkretenni az életünket, sikeresen. Gyűlöltem otthon lenni.

Soha semmivel nem elégedett a mai napig és ezt nem rest kinyilatkoztatni. Mindenről meg van a véleménye amit csinálsz, amit veszel, amit gondolsz (és mindig negatív). Gyakran úgy jött haza hogy már ordított és napestig csattogtatta a dolgokat, értsd jól, ha el volt mosogatva, újra mosogatott, ha fel volt takarítva, újra feltakarított, a főtt kaja soha nem ízlett neki, neki minden fura volt, amit én csináltam.

Szívesen hord el minden xarnak, semmirekellőnek és szívesen sajnáltatja magát másoknak is, hogy ő az áldozat a xar kölykeivel szemben.

Az én anyám efelett egy baromi lusta ember is. Mármint munkahelyen és a házimunkában maximalista, de csak azért, hogy értékesnek érezze az életét és másokat letudjon húzni. Amúgy meg gyűlöl két fűszálat is keresztbe tenni. Szerinte én életemben soha két percet nem dolgoztam még, nem tudom mi a munka, nekem kényelmes a picsám, csak ő "dolgozik".

Megjegyzem, két gyerekével otthon volt 10 évet, majd elment dolgozni, már 20 éve ugyanott dolgozik, semmi megerőltetőt vagy újat nem végez és szívesen hangoztatja, hogy ő felmond, majd a család eltartja. :D

Szóval ja. Összességében érzelmi, lelkibántalmazó.

Aztán, megöregszenek az ilyen gonosz szülők vagy megromlik az egészségi állapotuk és akkor jó lenne a gyerekük, akinek tönkre tették a gyerekkorát...

Ilyenkor gondolkodnak el rajta, amikor egyedül maradnak idősen, betegen, hogy elcseszték az egész életüket! A gyereküket korábban elüldözték maguk mellől! Most meg magányosan, egyedül élnek betegen.

Olyan felnőtt lettem, aki tisztában van azzal hogy nem kell megtennem dolgokat, ahhoz hogy szeressen bárki. Van akinek jó ember vagyok és van akinek rossz. De nem kell hogy mindenki szeressen.

Sok mindent meg kellett tennem azért mert lelkileg gyötörtek, és mindig azt hittem hogy szeretni fognak. Most én nem így nevelem a gyerekemet. Alapból szeretem, mert a gyerekem. Soha nem fogok ártani neki, és az én szememben mindig okos, szép, és ügyes. Tele van önbizalommal. Ez a minimum amit egy szülő tehet a gyerekéért.

De olyan ember lettem, aki nem hiszi hogy képes bármire, olyan nő aki nem hiszi hogy szép, és bárki bármilyen módon dícsér, azt nem tudom elhinni, legalábbis nem tudom hova tenni a dolgot.

6-os vagyok.

Olyan ember lettem, aki maximalista és sosem elégedett önmagával, mert csak a negatív kritikát kaptam. Önbizalom hiányos vagyok, sosem hiszem el, hogy bármit is igazán jól csináltam.

A gyerekeimet viszont teljesen eltérően nevelem ettől. Mindennap hallják, hogy szeretem őket. Elfogadásra biztatom őket önmagukkal és másokkal szemben is. Annyit várok tőlük, amennyitől nem lesznek teljesítmény kényszeresek. Éreztetve van velük, hogy úgy okosak és szépek, ahogy vannak, mert mindenki másban jó.