Vannak itt olyanok akik ki nem állhatják az apjukat?

Én sem szeretem az apámat, neki csak az anyagiak fontosak más nem is számít.

Még kiskorú voltam, amikor lakást iratott a nevemre (nem önzetlen szándékból), általa pedig haszonélvezet van. Mai napig iszom a levét, mert a lakást eladni nem engedi, pedig már a pénzt is felajánlottam neki. Bérlőnek van kiadva, de így minden szerződéskötéskor én érzem megaláztatva magam, amiért rá vagyok hagyatkozva. Ezt élvezi, lemondani róla nem akar.

Már évek óta nem lakok velük, saját családom van. Igyekszem kizárni belőle, amennyire csak tudom.

A nagyszüleimmel tud még zsarolni, előre látom, ha meghalnak (korukból adódóan is várható) az is az én hibám lesz. Pedig amennyire lehet velük jó a kapcsolatom, de nyilván apám az ő fejüket is tömi. Szegények meg eltűrik az egy szem fiukat.

Jelenleg válófélben vannak a szüleim, mert anyát már sokadjára alázza meg, nyilvánosan is.

A vagyonmentésen dolgzik gőzerővel, hiszen most is ez a fontos. A kiskorú testvérem érzéseivel nem törődve gyaláz mindenkit. Már a rendőrség és a gyámhivatal is be van vonva.

Most ott tart, hogy hazugnak és számító dögnek nevezte a tesómat, mert ki mert állni anya mellett.

Azt hiszem a jövőben vele sem lesz fényes a kapcsolata.

Ő sosem hibás, minden jól csinált és csakis értünk tette. Legalábbis ezt mondja. Megkeserítette 2 gyerek és egy nő életét 25 év alatt.

Természetesen a városban mindenki tiszteli, jó véleménnyel van róla, a munkahelyén is vezető beosztásban van.

Fogalmam sincs, hogyan tudnék tőle teljesen elszakadni.

Mintha csak az én apámat írtad volna le. Fizikailag nem sokat bántott, lelkileg rengeteget. Ha valami baja volt velünk, minden ment a dolgaink széttörésétől, tönkretételétől kezdve a zsarolós-káromkodós üvöltésen keresztül a halálos fenyegetésig.

Mivel tudta, hogy engem nem hat meg, hogy hogyan bassza magát földhöz, kivéve ha anyámat bántja, ezért általában azzal tartott sakkban, hogy anyámat terrorizálta, ollót tartott a szeméhez, kést a torkához...

22 éves voltam, mikor betelt a pohár, az egyik túltolt halálos fenyegetése után összeszedtem az összes létező bizonyítékot, amim megvolt róla, a fenyegető üzeneteitől kezdve a szétbarmolt tárgyak fényképein át a veszekedések hangfelvételeiig mindent és feljelentést tettem ellene, elsősorban anyám védelmében. Távoltartási végzést intéztünk ellene és nagyjából azóta nem jött és nem is jöhetett a közelünkbe. Az tette be a kaput, hogy leírta egy hosszú, kétoldalas levélben (kézzel!) nekem, hogy hogyan verné halálra és koncolná fel az anyámat... Ott voltam úgy, hogy én ennek a reteknek nem fogok az árnyékában élni és mindig rettegve elmenni otthonról, hogy mire jövök haza, kinn van-e a mentő, rendőrség stb. Nem volt ép az ember és a korral egyre jobban bedurvult. Minél jobban próbáltam anyámat önállóságra ösztönözni, annál jobban.

Nem tudok mit mondani, kitartást és bízz benne, hogy a tiéd nem lesz rosszabb.

26n