Szégyellem a szüleim. Mit tegyek?

Apám egy magának való, öntelt alak. Ausztriában szakmunkás, pár emberért felel, aztán azt hiszi, ő a mindenható, a minta férfi, a f*sza gyerek.

Mindenkit lenéz, aki nem keres 1 milliót havonta, szerinte az olyan férfi egy semmirekellő féreg. (Szerencse, hogy én nem fiúnak születtem.) Bárhova megyünk hangosan(!) bírál, beszél ki bárkit a környezetünkben, ismeretlen embereket. Szégyellem, hogy a nyitott terasz ajtó mellett ordítva osztja az észt, politizál, fikáz minden élő embert. Ő mindenkinél mindent jobban tud. Semmi más nem érdekli, csak a munka, a politika meg a hobbija. Egész nap a mély hangját hallani, ahogy szitkozódik, más embereket húz le, a híradót nézi, káromkodik egész nap.

Mi csak nyűg vagyunk, akik a pénzét viszik, mikor kaját veszünk az is nagy teher számára. Megvesz mindent, amire szükség van(!), de mellé hitetlen mogorva. Ha tehetné, nem költene semmire, csak magára. Nagyon beosztják a pénz anyámmal. Elmennek nyaralni, de semmi nagy drágaság, kb elő szezon Görögország. Legtöbbször a legolcsóbbat veszi mindenből, pedig megtehetné, hogy minőséget visz az életébe.

Anyám egy elhízott, tohonya nő. Próbált már lefogyni, pár napig tartja a diétát, aztán csokit eszik tortával meg fehér kenyérrel, fekszik a kanapén. Járt edzőterembe is, személyi edzőhöz(!), de azt is feladta és inkább zabál. Emellett az ő lételeme is másokat fikázni, lesni az utcán vagy a boltban. Kin mi van, hogy áll a haja, hogy beszél. Ma tesóm kislányát vittük állatkertbe, anyám leült mindenhova, a porba, koszos padokra, fa lécekre, stb, aztán ráfeküdt úgy izzadtan, koszos ruhával az ágyamra. Megkérdeztem miért, erre nagyon összevesztünk pl. Nyilvános helyen neki sincs viselkedése, mintha otthon lenne, úgy elfekszik akárhol vagy az izzadságát a felsőjébe törli, ilyenek. Szégyellem leírni, de ha tehetem, lemaradok mellőlük, mert nem akarom, hogy velük lássanak. Néha megyünk étterembe, ott úgy esznek, mint az állatok a moslékból.

Nem velük élek, külföldre költöztem. Főként a 7 éves kislány miatt jövök haza, hogy őt lássam, de egy szégyen menet minden alkalom.

27/N