Kötelességem ápolni?

Anyám világéletében szeretett lázadni a rákkendroll életérzés jegyében. Most bajban vagyok mert elvileg nem fekvőbeteg de mégis fekszik. Körülbelül három éve mióta nyugdíjba ment csak fekszik. De legalább nem szívja egymás után a cigiket. Sosem törődött az egészségével, meg is lett az eredménye: ha nem orbánca van épp, akkor a lábát rohasztja szét konkrétan most majdnem levágták neki /kezeletlen cukorbeteg/ a gyógyszereit önkényesen felezi, kedvenc mondata a "lesz....rom"

Most elvárja hogy ápolásira menjek-holott az állapota nem indokolja, a leletei alapján sem- kérlek mondjatok tippeket hogyan lehetne jobb belátásra téríteni. Egyszerűen a sírás kerülget már így is három hete naponta bejártam mert eléggé le volt gyengülve. Pelenkázzák most is mert lusta felkelni.. a dokik, nővérek is két hete mondják hogy ne hagyja el magát. 72 évesen úgy viselkedik mint egy idős fekvőbeteg. Én nem tavaly úgy meghúztam a hátam hogy maradandó sérülésem van- akkor is kórházban volt.-.. Most épp az a legfőbb baja hogy nem fekvő hanem ülőhelyzetben lévő hazaszállítást kértem.

de a legjobb hogy közölte mindent nekem kell intézni /?/ intézni a gyógytornászt, majd eladni a lakást , stb.stb..

Én két napig sem fogom ezt otthon bírni-gondoltam egy-két napot kiveszek amíg visszailleszkedik- de már most is sírok. Azon gondolkoztam már az előbb hogy Dunának megyek..

Köszi aki elolvasta. Hogyan lehetne megértetni vele ezt, otthagyni nem hagyhatom mert a végén még engem csuknak le . Múltkor a földön fekve találtam rá. Meg a vécén ülve mert évek óta fekszik. Amúgy agyilag friss, ha kritizálni kell megtalál...

Volt már valaki ilyen helyzetben? Megoldódott? Ép ésszel kibírta? Amúgy otthonba akar menni mert belátta hogy lelkesedünk a napi öt!! xaros pelenka cseréléséért... Annyira nem képes hogy felálljon és kimenjen a vécére , most is a legnagyobb baja hogy nem tud ülni szállításkor /???/ amúgy simán ül ugye nem fekve esznek...