Mi a rosszabb, ha valakit túlféltenek a szülei vagy ha valakivel nem törődnek eléggé?

ha nem torpdnek vele. .ondjuk ki az elhanyagolas.

Mar nem mai fiatal vagyok es lattam.gyerekeket felnoni tulfelto es elhanyagolo szulok mellett is. Elobbi esetben a legrosszabb kimenetel is az lett csak, hogy a gyerek fiatal felnottkent messzire menekult es ott fuggetlen, sikeres fwlnott lett. (persze van koztuk aki azert onbizalomhiannyal kuzd, de ott nem is a tulfeltes inkabb a tulzott iranyitas volt meg a szulok reszerol neha eroszakkal is fuszerezve).

Mig akikkel nem torodtek ott bizony fiatal felnott, vagy meg elotte a kesei kamasz eletuk is pialasrol, drogrol, eroszakrol vagy annak elszenvedeserol ( utobbi =drogos, verős pasi mellett ragadt parkapcsolatban). Es mondjuk bortonviselkent, vagy drogfuggokent azert sokkal nehezebb helyrerazodni, mint mondjuk egy tulfeltos szulorol levalni akar 20on 30 evesen is.

Persze ertem en, hogy gyakorin sok a tini vagy fiatal es epp utaljak a szuloket hogy folyton nyaggatjak oket es rovidnek erzik a porazt stb. es erthetoen ilyenkor nehez elkepzelni milyen az ha valakit tenyleg elhanyagolnak, nem torodnek vele. (ez utobbi nem az, hogy hagynak zenet hallgatni vagy logni a haverokkal)

A túlféltős rosszabb, mivel általában túlzott kontrollal társul. Hiába tanulsz meg hazudni, ha a túlféltés miatt nem bízol magadban annyira, hogy alap dolgokat meg tudj csinálni egyedül. Nagyban megnehezíti a leválást. Nekem speciel ez olya durván jött ki, hogy pánikrohamom volt, ha helyben mentem el boltba egy nyári napon, úgy hogy egyedül volta otthon, szóval nem tudtam "engedélyt kérni". És én ekkor 18 voltam!

A nemtörődömséget sokkal könnyebb kompenzálni szerintem. Ha velem ez lett volna, akkor még mindig ott lettek volna a nagyszüleim, egyéb rokonok, barátok. Simán megtapasztalhattam volna bizonyos érzéseket. Ez is nehéz, de cserébe nem lettem volna évekig totál életképtelen.