Csak én kívánom, hogy bár szigorúbbak lettek volna a szüleim?

A kérdés azokhoz szól akik úgy nőttek fel mint én, hogy kb semmi szabály nem volt, vagy csak nagyon lazák. Kíváncsi vagyok ez másokat hogyan érintett, előnyös volt-e, vagy sem. (A leírás elolvasása opcionális, nem szükséges a kérdés megválaszolásához.)

Nálunk nem volt semmi szabály, sem napi rutin. Emiatt sokkal később tanultam meg bizonyos társadalmi normákat, mint kellett volna (szerintem). Pl soha nem tűnt fel hogy lány létemre úgy káromkodok mint a vízfolyás, tényleg, gusztustalanul gyakran. Egészen addig amíg osztálytársam nem szólt érte. Azt sem tudtam nagyon sokáig hogy fogat kellene mosnom. Emlékszem, nagybátyám vigyázott rám, vagy 9-10 lehettem, és ő tanított meg rá. A tanulással egészen tizenegyedikig problémáim voltak, mert senki nem kérte számon rajtam, ezért általában nem írtam meg a házikat, és csak puskáztam/ átolvastam óra előtt. Utána álltam neki tanulni mert benőtt a fejem lágya és rájöttem hogy gyakorlaton nem tudok majd puskázni. Azt is nagyon bánom hogy a számítógép használatot nem korlátozták. Iszonyatosan kevés emlékem van arról, hogy kint játszok az udvaron vagy a barátaimmal, mert állandóan gépeztem.