Csak én kívánom, hogy bár szigorúbbak lettek volna a szüleim?

Én nagyon elkényeztetve nőttem fel, de szerencsére 14 éves koromra lett annyi eszem, hogy ezt realizáljam magamban, így nem viselkedtem úgy velük mint a legtöbb elkényeztetett gyerek manapság.

Viszont ez az elkényeztetés főleg akkor van, ha a szülők nem tudnak olyan sokat foglalkozni a gyerekekkel, mert állandóan dolgoznak, esetleg csak szimplán nincs idejük, velem is pont ez volt, tanulni nekem is nehéz volt, nem azért mert rossz tanuló lennék, hanem mert nem bírtam magam rávenni.

Persze nem hibáztatom a szüleimet semmiért, szerencsére volt bennem annyi hogy ne használjam ki az engedékeny természetüket, de őszintén nme kívánnám hogy szigorúbbak legyenek

Szerintem nagyon keveset foglalkoztak veled a szüleid, nem ártott volna, ha megtanítanak egy két alap dologra. De ezen már nincs értelme gondolkodnod, a múlt már elmúlt, azon nem tudsz változtatni, viszont ha a jelenlegi életedben boldog vagy, akkor elismerésem.

Annak ellenére, hogy mennyire felelőtlen szüleid voltak, és konkrétan le se sz.rtak, hogy erre majdnem magadtól rájöttél, hogy ez így nem jó...

Viszont ahogy írtam, ezzel ne foglalkozz, a jelenlegi életedre koncentrálj, ne a múltra. Sok sikert neked az élet minden területén!😊

Én harmadik gyerek vagyok és lehet emiatt nem gondolkodom úgy, mint te.

Valahogy nálunk a kevés szabály úgy jött ki, hogy emiatt a testvéreimet vettem alapul és helyesen cselekedtem.

Sosem volt drogos, piás vagy cigis problémám, mert mindig tudtam, hogy a saját testemért és saját cselekedeteimért én vállalok felelősséget.

Én például kifejezetten örülök, hogy nem volt korlátozva a gép használat. Ha mindenáron le kellett volna menjek az udvarra az valószínűleg lelkileg engem jobban megterhelt volna és egy kötelező rossznak éltem volna meg introvertáltként. Felnőttként persze már be tudom azonosítani melyek azok a traumák amiket fel kell dolgozzak, melyek azok a dolgok amik NEKEM jól jöttek ebben a "nincs szabály" jellegű gyerekkorba. A szociális készségem tény, hogy alulmaradt emiatt, de ezen sokat tudtam dolgozni már felnőkként beismerve a problémát. Valószínűleg gyerekként nem fejlődtem volna ennyit vagy nem épp így.

Engem az alap dolgokra azért megtanítottak kiskoromban pl fogmosás szóval ezzel szerencsére nem volt problémám.

Tanulást nem kérték számon rajtam szerintem sosem, bár már általánosban is tudtam hogyha arra az egyetemre szeretnék menni ahova akkor nem ártana jó gimibe menni ott pedig jó érettségit írni, nyelvvizsgázni stb. Szóval én ezt sosem hanyagoltam el.

Én nem bánom hogy el voltam engedve kb mindenhova, szerintem így csak önállóbb lettem. Bár utólag visszagondolva voltak olyan helyek ahova nem tudom hogy engedhettek el, de valahogy mindig sikerült kimagyaráznom úgy a dolgokat hogy el legyek engedve. Illegális bulik, külföldi fesztiválok és nyaralás barátokkal 16 évesen. Azért visszagondolva ezek neccesebb helyek. Mármint semmi olyan nem történt ami miatt szégyenkeznék, csak ha nem tudok elég éretten gondolkozni akkoriban, akkor lehetséges hogy lettek volna problémák. Ittunk bőven, de azért próbáltam mértéket tartani és nem ittam le magam annyira soha hogy ne tudjam hogy hol vagyok meg ki vagyok. Cigiztünk de nem lettek láncdohányos.

Úgyhogy én összeségében nem bánom hogy így neveltek, de szerintem nagyon számít az egyes gyerek személyisége is. Volt olyan osztálytársam gimiben aki 16-7 évesen alig tudott tömegközlekedni, egy boltba alig mert bemenni egyedül. Jó itt is biztos van hibája a szülőnek ebben de ilyen gyereket én sem engednék el külföldre haverokkal. Szóval számomra ez több jót tett mint rosszat igazából, megtanultam a határaimat és rengeteget önállósodtam.

Annyit még hozzátennék hogy nem mindent finanszíroztak csak úgy, a bulikat, fesztiváljegyet mind magamnak fizettem. Dolgoztam gimi mellett hétköznap délutánonként, illetve néha hétvégéken ha nem volt más programom, olyan heti 10-20 órákat + a szülinapi/névnapi/karácsonyi/ballagási pénzeket sem szórtam el rögtön hanem spóroltam és utána ebből fizettek a bulikat.