Hogy értessük meg a fiunkkal, hogy nem neki volt igaza, és ezért nem fogjuk kitagadni az unokatestvérét?

"A nő nem volt ott, nem halott semmit."

Azóta már hallhatta a párjától. Ha így van, akkor mindkettőjük irányába bocsánatkéréssel tartozik a fiad.

"Az unokaöcsém amúgy a maga részéről nem haragszik, annyit mondott, hogy mostantól nem tűri ha a szájára veszi a barátnőjét a fiam."

Nagyon helyesen teszi, pláne ha ti már többször mondtátok neki, hogy ne gúnyolódjon az unokatestvére párján, de ennek ellenére továbbra is csinálta.

"A fiamnak meg szerintem az egóját bántja a dolog."

Hát, ezen túl kell lépni. Ha az unokaöcséd 29 éves és együtt nőttek fel a fiaddal, akkor a fiad is hasonló korú. Nem kamasz, akinek az egó mindennél fontosabb. Gondolkodhatna érettebben.

Amúgy én nem siettetném a békülést. Nálunk sem "szokás" a gyűlölködés a rokonságban, de kisebb konfliktusok időnként előfordulnak, ahogy bárhol máshol. Ha felnőtt emberekről van szó, akkor nagyon irritáló, ha egy túlbuzgó rokon állandóan rágja a fülemet, hogy ne haragudjak, bagatellizálni kezdi a problémát stb. Segíteni lehet, ha kérik, de egymás közt kell elintézniük akkor, amikor készen állnak rá.

4-es vagyok.

"Nálunk nem szokás sem az erőszak"

Az jó, örülök, hogy a fiatokat olyan szellemben nevelitek, hogy a konfliktusokat nem ököllel kell megoldani. Ez így van, így helyes. De mások közt bőven vannak, akiknél túl lehet feszíteni a húrt annyira, hogy odacsapjanak - ilyen például az unokaöcséd. Ezért kéne a fiadnak jobban vigyázni a szájára, és nem húzogatni oroszlánok bajszát, ne higgye azt, hogy úgysem fogja megütni senki, akárhogy szólogat be. Ezt akartam mondani.

Egyébként gondolom a bunkóság és a gúnyolódás sem szokás nálatok, aztán mégis befigyelt egy adag a fiadnál. Na nem baj, fiatal, előfordul, megkapta érte a meglepő reakciót, így tanul az ember.

"sem az, hogy gyűlöljük egymást"

Ez viszont nem szokás kérdése. A harag egy kikerülhetetlen érzelem, és ha kellemetlen is, de szükséges az egészséges szociális dinamikához. És nem lehet elzárni, mint egy csapot. Az unokaöcséd haragja tökéletesen jogos, és 2 dolog enyhítheti: az idő, vagy a fiad bűnbánó magatartása. A fiad haragja a váratlan megalázásra adott reakció, jogosnak kevésbé jogos (legalábbis a mértéke), de érthető, még fel kell dolgoznia a történeteket. Szóval ezeknek a haragoknak ki kell forrniuk.

Beszélgetni lehet a kölykökkel arról, hogy külső szemmel hogyan látjátok az eseményeket, lehet nekik/velük elemezni a dolgot, ez jó is, hasznos is. De nyomást gyakorolni, kényszeríteni nem lehet a harag megszüntetését, hiába ültetitek őket egy asztalhoz azzal a paranccsal, hogy legyenek kedvesek egymással, attól még ugyanúgy utálni fogják egymást, mint a szart.

#16

Azért ahhoz nem kell sok ész, hogy tudjuk, hogy valakit akkor is zavar a párján való élcelődés, ha nem reagál rá. Ugyan ki a francot nem zavar? Az unokaöcséd nyilván kultúrember próbált lenni, türtőztette magát, nyelt, mert gondolom nálatok "nem szokás" a visszaszólás sem, nehogy megsértődjön a család. De betelt nála a pohár, hogy nem veszitek észre magatokat. Bocs, de úgy tűnik, azt hittétek, hogy őt bármeddig lehet b...tatni. Még olvasni is bicskanyitogató.