Mennyire volt rossz annak, akinek kiskorában szétmentek a szülei?

Az én szüleim már akkor szétmentek mikor meg sem születtem, így talán kicsit más a helyzet, de emiatt sokáig úgy éreztem döntést kell hoznom hogy ki a fontosabb. Ezt senki nem erőltette, nem veszekedtek rajtam, nem volt uszítás. Egy gyerek nem képes megérteni miért van ez, csak azt látja hogy mások mindkét szülővel lehetnek egyszerre.

Sokat segített, hogy erről anyukámmal tudtam beszélgetni, nem bántott miatta soha. Szerintem ezen kívül nem sok mindent lehet tenni, esetleg ha kényelmetlen neki hogy veletek beszéljen erről érdemes nevelési tanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulni, mert ott egy objektív véleménnyel találkozik.

Persze azóta már jobban átlátom a dolgokat így felnőtten, de egyértelműen hagyott nyomokat.

Jó ez így, örülj neki. Azért vágyik a gyerek arra hogy újra együtt legyetek, mert mindkettőtöket szeret, egymással nem harcoltok, nem lát problémát egyikőtokkel sem, normális a viszony. Az még nem érti meg hogy ez kevés ahhoz hogy együtt legyetek. Majd később megérti.

Ismerek olyat akik a gyerek miatt együtt vannak 15 éve, de mindkettő jár oda ahová akar, csak lakótársak. A gyerek boldog, ők nem annyira.

Olyat is ismerek ahol elváltak mert folyamatos orditas és alkohol volt, ott ez volt a jó döntés.

Ti is jól döntöttetek, nincs ezzel gond, csak a gyerek ezt meg a maga szintjén látja

Lett volna, lett volna... mindegy, mi lett volna. Vagyis nem is, tudod mi lett volna? Ti sokkal boldogtalanabbak lettetek volna, a gyerek pedig sokkal kevésbé látott volna jónak titeket.

4 éves voltam mikor elváltak a szüleim, előtte nem tudom mióta - talán amióta az eszemet tudom - síri hangulat volt. Nem ordítozás, nem verés, csak az a hullaszagú, feszültséggel, kiábrándultsággal és sérelmeket teli, életutálós hangulat. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy újra együtt lehetnének, és hogy az jó lenne. Igaz, az apámmal nem volt olyan szoros kapcsolatom, a "gyerek az asszony dolga" elv szerint nevelkedtünk (én és a 2 évvel idősebb nővérem), válás után foglalkozott velünk jobban, mikor 2 hetente hétvégén ő volt velünk. Akkor azért kitett magáért, kirándultunk, fociztunk, kempingeztünk.

Beszélgess a gyerekkel a szerelemről, kapcsolatról, válásról, hogy te és az anyja hogy élitek/éltétek meg ezeket, hátha jobban megérti, hogy ti is emberek vagytok, és nektek így jobb. Nem olyan kicsi már, és talán többet képes megérteni mint gondolod.