Idős korodban a gyerekedhez költöznél?

Nem. Egyetlen másodpercig sem lennék a gyerekeim terhére - márpedig egy idős emberhez való alkalmazkodás - mert a hatvan éves már nem változtat a szokásain - nehéz.

Én pl hatkor már fenn vagyok, és el is kezdem a napot, reggelivel stb. Más a bioritmusom, mások az étkezési időpontjaim, korán kelek, korábban fekszek.

Nem fogok csak azért csendben létezni és nem enni mondjuk kilencig, mert valaki mást "felébresztek vele"

Amíg el tudja látni magát az ember ez a kérdés fel se merül benne. Kérdésedre a válaszom, nem tudom, hogy szeretnék e hozzájuk költözni vagy egy otthonba, mert oda se szeretnék jutni.

A mai családok rendszere nem úgy van felépülve, hogy a beteg szülőket magukhoz vegyék, ápolják. Lakhatás, munkahely, gyerekek, anyagiak stb. A menyeim, vejem nem a gyerekeim. Számukra biztos teher lennék, hiába jó kapcsolat van közöttünk. Ettől függetlenül kompromisszumokkal biztos, hogy lenne számomra megoldás.

Én már 60 fölött vagyok, de az egészségemmel nincs semmi gond.

Viszont a gyerekeimhez nem igazán költöznék, esetleg abban az esetben, ha teljesen külön lakásom lehetne ott, de még azt sem igazán tudnám igazán elképzelni.

Nekem is megvan a saját életem, a szokásaim, az életritmusom, meg nekik is, ezek eléggé eltérnek, ha összeköltöznénk, csak konfliktusok lennének belöle.

Szóval nem, nem költöznék egyikhez sem.

Én személy szerint inkább mennék otthonba. Bárki bármit mond, egy magát ellátni már nem tudó, idős ember minden körülmények között teher. Akkor is, ha alapvetően nem egy mindenbe beleszóló, kötözködő, nehéz személyiségű egyénről van szó. Én azt szeretném, ha a gyerekem élni tudná a saját életét ilyen akadályok nélkül. Ráadásul magamat is egész biztosan tehernek érezném.

A felajánlás nyilván nagyon jól esne, mert azért mégis törődésre enged következtetni, viszont inkább látogassanak rendszeresen egy otthonba, azzal sokkal többet tudnának adni. Egyébként is, én egy társasági lény vagyok és gondolom leszek is, tehát legalább velem egy korosztállyal lehetnék.

Nem nagyon értem 11-es válaszolót.

Nálunk nem lakik egyikünk idős szülője sem, mégsem alszunk 9-ig. Hogyan is aludnánk? Mindenki megy munkába, iskolába, óvodába. De hétvégén is van annyi dolgunk, hogy maximum a gyerekeink alhatnak 9-ig. Attól mi még felkelünk, sőt a feleségem 9-kor már javában főz, indítunk mosógépet stb. Ettől még a gyerekeink alszanak, ha akarnak. Kivéve, ha programot csinálunk, nagyszülőkhöz utazunk, kirándulni megyünk stb., mert akkor 9-re már rég túl vannak a reggelizésen is.

Elképzelni nem tudom, hogyan zavarhat bárkit, ha valaki 6-kor kimegy a konyhába és főz egy teát, kávét, elkészít egy szendvicset magának. Aki erre fölébred, az kialudta magát, úgyhogy keljen fel nyugodtan.

17-es: ha valaki pl. otthon dolgozik vagy délutáni/éjszakai müszakban, akkor igenis alszik 9-kor még.

Hidd el, ha reggel 6-kor értél haza és éppen elaludtál, borzasztó zavaró, ha egy másik meg nyitogatja vízcsapot, a szekrényt a konyhában, stb.

Igen. Gyerekként se voltam izgága, most is ellennék egész napokat egy szobában, ez gondolom öregkoromra se változna. Nem sok vizet zavarnék. (Nagyanyám nálunk mindig sokat rendezkedett, s anyám se bírja ki hogy ne kössön bele mindenbe. De nekem úgy 16 éves korom óta az a nyugdíjjas tervem, hogy kijátszok minden olyan videójatékot, amit fiatalon nem tudtam. Addigra az áruk is biztos nagyon lemegy, ha nem lesznek ingyen emulátorozhatóak, mint most a régi konzolok jatékai.)

Ráadásul a tipikus öregotthonos jó dolgok (társaság, stb) engem pont hogy elriasztanak.