Normális, ha 30 évesen, szülő elvárja, hogy beszámoljak merre voltam a párommal?
Még otthon élek, de nem gondolnám, hogy el kellene mondanom, merre jártunk.
El szoktam azért mondani az úticélt, mert elvárják, de volt olyan alkalom, hogy mondjuk a páromékhoz mentünk, és nem volt otthon senki. Nem akartam, hogy feszélyezzen engem az, hogy tudják, hogy esetleg mit csinálok...
Nem tudom, nálunk a családtagok kérdés nélkül is elmondják éppen merre jártak.
Ha téged 30 évesen feszélyez az, hogy elmondd a szüleidnek, hogy a párodnál voltál és történetesen nem voltak otthon a szülei, akkor sürgősen keress fel szakembert.
Ez nekem olyan fura.
Ez nálunk a férjemmel kb a 18-20 as éveinket jellemezte, hogy átmentem hozzájuk, nem voltak otthon a családtagjai stb…
30 évesen az érdekelt, hogy milyenre festjük át a házunk színét. Valahogy le vagy maradva vagy 10 évet.
Szerintem itt kétrétű a probléma.
1, Lehet szépíteni, de aki otthon lakik, az mindig is a szülei szemében gyerekszerepben ragad. Akármennyi éves is leszel, otthon mégis megmarad a dinamika.
2, Teljesen természetes, hogy együtt lakó emberek megkérdezik, hogy merre jársz, mit csináltál. Nyilván látom, hogy ez téged frusztrál. Valószínűleg te is menekülnél a gyerekszerepből, de lássuk be, amíg otthon vagy, addig ez lesz a megszokott a szüleidnek is.
12 vagyok, ha már 0%ra le vagyok értékelve a válaszomért hadd egészítsem még ki, remélem kapok több negatív értékelést is.
Ismertem 40 éves férfit is akitől az anyja apja mindig megkérdezte hova megy, mit csinál, szerintem ebben nincs semmi gond, ahogy továbbra is fentartom a véleményem hogy azzal se ha 30 évesen otthon lakik.
Nem normális. Ám az sem normális, hogy 30 évesen itt nyüszögsz a gyakorin, ahelyett, hogy megbeszélnétek a szülővel a dolgot.
Felnőttél, ne viselkedj úgy, mint egy kis tini.
Nálunk nagy lelkizések és gyere beszéljük meg, nem igazán volt...
Mi inkább megmaradunk a hétköznapi dolgok szintjén, az arról való beszélgetésen.
Volt mikor próbáltam ezen változtatni, de ha nem nyitott a másik fél... irigylem azokat a szülő-gyerek párosokat, akik mindenben támogatják a másikat, jó tanáccsal látja el gyermekét a szülő, mintsem kritizál.
Szóval lehet engem is megkövezni, hogy még itthon vagyok, de az az igazság nem azt látom a szüleimen, hogy terelgetnének abba az irányba, hogy költözz el, legyen saját életed.
Amikor még ebben a korban is meg akarja mondani, hogy melegben ne sötét felsőt vegyek fel, vagy minek viszel akkora táskát.. lehetne tanácsot adni, de lehet úgy is, hogy ezzel inkább engem "néz le", amiért nem úgy csinálom, ahogy ő szeretné..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!