Normális, ha 30 évesen, szülő elvárja, hogy beszámoljak merre voltam a párommal?
Még otthon élek, de nem gondolnám, hogy el kellene mondanom, merre jártunk.
El szoktam azért mondani az úticélt, mert elvárják, de volt olyan alkalom, hogy mondjuk a páromékhoz mentünk, és nem volt otthon senki. Nem akartam, hogy feszélyezzen engem az, hogy tudják, hogy esetleg mit csinálok...
Szerintem néha egy kis "ferdítés" nem árt.
Más sztori, de huszonévesen nyertem egy jegyet egy mérkőzésre, aminek későn lett vége... én is úgy tudtam, hogy ott alszunk valahol, erre vonatozás letz belőle este 11-kor. Viszont, ha ezt megakadályozták volna, és nem utólag tudták volna meg, hogy vonat lett belőle, életem nagy élményéről lemaradok.
De ettől függetlenül nagyon jó gyerekük vagyok/voltam, örüljenek, hogy egy csomó dolog kimaradt nálam, ami más fiataloknál volt...
És valószínű inkább egy kis magánéletre vágyom (már), de sajnos ez amíg el nem költözöm, nem fog megvalósulni..
Amíg valaki otthon él addig mindig gyerek státuszban van.
Ez tény. Ha egyszer elköltözöl akkor megváltozik az ember, tényleg felnő, mert minden probléma csak a te gondod. És nyilván ott lesz pozitivumként a szabadság.
De amúgy semmi rosszat nem kérdeztek a szüleid. Érdekled őket, szeretnek. Az jobb lenne ha le sem s.zarnának?
A férjemet nagyon zavarták ezek a kérdések otthon, ő szabad akart lenni, ezért 22 évesen elköltözött otthonról. Neked is ezt kell tenned. És ne kezdjük a nem tudom eltartani magam, mert akkor nem vagyok felnőtt csak gyerek és akkor a szülők pont ezért is tartanak gyerek státuszban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!