Olyan emberek kérdésére lennék kiváncsi, akiknek meghalt valamelyik szülője vagy ne adj isten mindkettő. Változott utánna valamit a személyiségetek?

Szia!

Nekem kb 2 hónapja halt meg apám, hiába volt a kapcsolatunk elhidegülve, olyan semmilyen, most mégis érzem néha, hogy hiányzik.

Hogy őszinte legyek, igazából haragudnom kellene rá mert alkoholista volt, szétcseszte a családunkat, engem egy olyan irányba terelt, ami miatt most kb 5 évvel vagyok lemaradva a kortársaimhoz képest, de mégis úgy érzem, hogy nem haragszom, megbocsátottam minden hülyeségét és hiányzik, éppen annyira mint eddig egész életemben hiányzott volna, hogy ott legyen mellettem.

Talán annyit változtatott a dolog a személyiségemen, hogy kicsit olyan sz@rok a világra érzésem van, nem igazán érdekel senki véleménye, nem veszem fel már úgy ha esetleg valaki beszól vagy ilyesmi.

Úgy vagyok vele, ha már úgyis el van cseszve minden, akkor minek idegeskedjek, majd lesz valahogy, talán behozom a lemaradásom, talán össze tudom szedni magam.

Abban reménykedem még, hogy örökölnék utána valamit, legalább ennyivel segítene halála után, egy kis lökés nagyon jól jönne.

24F

Igen! Képtelen vagyok nőkkel párkapcsolatot kialakítani, maximum összejárogatósak szoktak lenni.

Napi szinten gondolok a halálra, öngyilkosságra! Minden szülőm, nagyszülőm elhunyt. Legutóbb két éve a nagymamám, aki fél évig nagyon szenvedett! Kínoz a bűntudat minden egyes nap, hogy nem voltam ott vele annyit, amennyit szüksége lett volna rá! Gyakran elmenekültem otthonról...

Minden nap látom a meggyötört, fájdalommal teli tekintetét...

Azzal büntetem magam, hogy egyedül kell majd nekem is elpusztulnom! Nem lehet soha többé párkapcsolatom! Megérdemlem, hogy majd - remélem nemsokára - magányosan pusztuljak el.