Anyám azt akarja, hogy mondjam el a családnak, hogy hová vettek fel, én meg közben azon gondolkodom, hogy talán nem iratkozok be. Mi legyen?

Biztosan lesznek prezentációk, előadások stb, hozzá fogsz szokni.

Én is ismertem olyat, aki kettesben is alig mert beszélgetni velem, a szakmai gyakorlatot is simán megcsinálta, megszokható hogy a diákok rád figyelnek.

Egész életemben nekem is gyomorgörcsöm volt a nyilvános szerepléstől és mikrofonhoz sose mertem kimenni, mégis amikor úgy hozta az élet, beszéltem jópár ember előtt és nem történt semmi.

Kérdező: ne add fel (mielőtt elkezdted volna), szerintem vágj bele!

Jelentkezz a gólyatáborra, ott máris lehet ismerkedni-barátkozni leendő évfolyamtársaiddal!

Gyakorolhatsz olyat is, hogy - először csak üres szobában - beszélsz valamilyen témáról, aztán 1-2 családtag előtt, aztán már legyen 1 ismeretlen ember, aztán többen stb.

Mindenképpen bele fogsz jönni én ebben biztos vagyok!

Emlékszem: időnként voltak nálunk főiskolások próbatanításon és mindegyiknek sikerült.

Szerintem nyugodtan kürtöld szét mindenkinek, hagyd őket örömködni, aztán majd később közlöd velük, hogy meggondoltad magad és nem iratkozol/nem iratkoztál be.

Én is így csináltam anno és legalább azzal nem csesztettek, hogy nem vettek fel sehová.

Figyi!

Én azt mondom, hogy csakis a megérzéseidre hallgass és ha úgy érzed, hogy mégsem mennél, mert ha már azért drukkoltál, hogy ne vegyenek fel, az bizony nem jót jelent, akkor ne menj, majd mész máshova.

Igen, lehetne a kudarctól való félelem is a háttérben, de szerintem ez nem az, mert ha az ember szívből akar valamit, akkor nem érdekli ez nem tudja megállítani, hanem lesz ami lesz csinálja.

És mihez akarsz kezdeni helyette?

Én elmennék 1 évre dolgozni, pénzt gyűjteni és megvárnám, hogy közben merre alakul ki a biztos irány.

16: egyetértek!

Én sem tartom jó ötletnek, h állami féléveket pazarolj csak azért, hogy kipróbáld azt, amihez valójában neked már semmi kedved! Nem a rokonok fognak szívni, hanem te.

18: akkor most már visszakozol.

A kérdés az, hogy ez szülői nyomásra változott meg vagy már eleve csak az az érzés tart vissza, hogy úgy érzed, nem vagy alkalmas, de akkor meg tulajdonképp a szak érdekel?!