Tiltsam el az apjától?
Volt egy 5 évig tartó kapcsolatom. Sajnos elrontottam, sose kellett volna vele szóba állnom, de csak lassan derültek ki róla, hogy megbízhatatlan, hazug, sunyi. Volt jó oldala is nyilván, de a rosszak vezettek ahhoz, hogy ne lehessen vele párkapcsolatban élni. Van 2 gyereke, akik ma már 25, 30 évesek. Van tőle egy lányom. Viszont már a terhesség alatt sem volt annyira felhőtlen a kapcsolatunk. Vagyis én hiába próbáltam, de sokszor magamra maradtam, egyedülálló hagyott anyagilag, lelkileg, testileg, mindenhogyan. A gyerekeivel jó volt a kapcsolata, mikor nálunk voltak 2 hetente. Bár nagyon nem foglalkoztak az apjukkal, de a kamaszkornak tudtam be.
A közös lányunk most 9 éves, de nagyon apás. Nincs szabály. Akkor mehet hozzá amikor akar. Annyi ideig lehet ott ameddig akar. A gyereket néztem mindig. Sokáig rá se nézet, mert mindig más dolga volt. Sírva kértem tőle, hogy foglalkozon, vigye a gyereket (akkor 2-3 éves volt), lemondok a gyerektartásról is. Végül 3 évig csak 3-4 hetente vitte el, akkor is egyedül hagyta reggel vagy ott hagyta másnál. Szóval nagyon nehezen, de megszenvedtem a gyerekkel együtt a sok évet. De még így is akart menni apjához, engedtem. Lett egy élettársa, reméltem mostmár rendben lesz minden. Már rendszeresen 2 hetente vitte, mentek ide-oda. A gyerek nagyon jól érezte magát. Nekem ennél több nem kellett.
A gytartást fizeti, bár 18.000 ft-on kívül semmi mást nem. Sem az iskoláztatást, se ruhát, semmit. De már ez a része nem érdekel.
Nos mikor mi szét mentunk,a gyerekeivel sem tartottam a kapcsolatot. Nagyon bántó dolgokat hallottam aztán az apjuktól, hogy a gyerekei miket mondtak. Így én nem is kerestem őket, pedig a lányomnak a testvérei, ezért sajnáltam a dolgot. Bár az exem mindig mondta, hogy ők rendszeresen járnak a gyerekekhez, így örültem, hogy legalább így tudják tartani a kapcsolatot. A lányomat sosem fagattam. Ha haza jött, kérdeztem milyen volt, elmondta két mondatban, de elég volt rá nézni, hogy nagyon jól érezte magát.
Egy hete felkereset a nagyobbik lánya, aki most 25 éves. Azt mondta szeretné látni a kishugát. Meghívtam hozzánk, azt hittem az apja keze van benne, mert most két hónapja nem engededem hozzá. Volt egy huzata, amiért nem tartom tovább a hátam és mondtam, amíg nem "intézi", addig a gyerek se mehet hozzá. Bár annyira nincs meghatva, mert írogat a gyereknek, hogy mikor megy stb hozzá. Hiába mondtam az exnek, hogy felhívhatja, ő is jöhet ide, de a gyereket addig nem engedem.
Szóval kiderült, hogy a nagylány és az en lányom 3 éve nem találkoztak. Az apjuk folyamatosan hazudott. És hogy ő meg a másik tesó sem tartja az apjukkal a kapcsolatot, mert állandóan át veri őket, hazudik és a 3 év alatt is 2x hívta fel a lányt. Annyira sajnáltam, mert annyira rossz volt, hogy arról az emberről beszélt, aki az én gyerekemnek is az apukája. És most itt sírt előttem egy 25 éves felnőtt nő, akit nagy ívben leszart az apja és nem tette túl magát rajta. Kimerült, hogy azért nem mert velem kapcsolatba lépni, mert rólam is rosszat mondott nekik. Pedig annyira boldogan öleltem magamhoz, mikor találkoztunk. Megbeszéltük, nem engedjük el mostmár egymás kezét, mert a kicsi lány ami egy családá tesz minket.
Szóval most iszonyatosan fel vagyok zaklatva. Hagyjam a lányom ennek a férfinak a közelébe, aki már 2 gyereket tönkre tett? Viszont a lányom nagyon szereti, ragaszkodik hozzá. De már most át szokta vágni, ígérget, hazudik neki.
Volt egy olyan, hogy ígérte neki az állatkertet a tesókkal együtt. Ez még akkor volt, mikor beszélt a két nagy az apjukkal. Erre ő elvitte őket, de utána elment csavarogni, amíg a gyerekek az állatkertben voltak. A lanyomiszonyatosan csalódott volt. Sírt itthon, mert apával akart menni.
Nem tudom mit tegyek.
Úgy érzem már mindent megtettem ő felé, de semmi nem segített. Nekem a lányom nyugalma a legfontosabb. Én is apa nélkül nőttem fel. Vagyis ha találkoztunk, ki használt. És tudom milyen fájdalmas. El akarom kerülni ettől a fájdalomtól.
Kérlek ne bántsatok emiatt, minden kérdésre válaszolok, de higgyétek el, hogy tanácstalan vagyok és minden kedves és jóindulatú választ megfontolok
válasza:#8 Aztán majd ugye teljes melszélességgel állsz a kérdező mellett, hogy te javasoltad, hogy a feltehetően jogilag szabályozott (ha már gyerektartást fizet) láthatást akadályozza meg, és kíséred bíróságra, szakértőkhöz, gyámhivatalban, hogy megmondd, hogy neked volt igazad, ugye?
1. Ha szabályozva van, akkor annak meg van a hivatalos menete, hogy kérheted a korlátozást, felügyelt láthatás bármi, de csak úgy, hogy te most már nem engeded, mert... nem működik.
Ideig-óráig talán, de ha rád hívja a rendőröket kapcsolattartás akadályozása miatt, és ezt követően beballag a gyámügyre meglepődsz.
2. Ha nincs leszabályozva jogilag, akkor meg örülj, hogy egyáltalán tartani akarja a kapcsolatot, fizet gyerektartást, úgy is, hogy nincs kötelezve rá.
Üljetek le, beszéljétek meg, hogy mi a helyzet, szabályoztassátok le, és mindenki tartsa magát hozzá. 12 éves kortól megkérdezik, hogy mit szeretne, 14 éves kortól már mondhatja azt, hogy nem akar az apjához menni.
Elvált szülők gyereke vagyok, 9 éves koromtól felettem játszmáztak, hol itt hol ott, másfél éven keresztül éltem apámmal és az új családjával, miközben folyamatosan gyomorgörcsöm volt, hogy kinek mit nem szabad elmondani, mert felhasználhatják egymás ellen...
A kapcsolatunk azóta rendeződött, neki újabb családja, nekem újabb testvéreim vannak.
Na szóval...nem jól fejeztem ki magam. Nem tiltom. Mondtam apukának, hogy bármikor jöhet. Hívjatja, stb, de nem viheti el, addig amíg nem rendezte azt a problémát, amit nem szeretnék részletezni. Aki meg mondta, hogy beszéljem meg az apukával. Szerintük ez nekem nem jutott eszembe? Nem egyszer mondtam neki, ne ígérjen, ne kamuzon, mert a gyerek bízik benne. Mindig tartozik ajtók fogadták. Mindig szóltam, ha oviba, suliba volt valami, jöjjön. Soha nem jött. Azt se tudja hova jár suliba. Szabad "döntése". És igen, tudja a gyerek milyen. Lassan az ő szintjén adagoltam neki. De rossz nezni,hogy folyamatosan csalódik az apjában. A páromnak szabad hétvégéje volt és itthon töltött pár napot, pont apjához ment volna. De sírt, hogy inkább velünk marad. Annyira ragaszkodik a páromhoz. De sajnos a munkája miatt keveset vagyunk együtt.
Aki meg fel van háboródca a gytartás miatt, hogy legalább fizeti... elmondtam neki, ne fizesse, csak hagyja a gyereket. Aztán nyitottam a gyereknek egy számlát, mondtam oda utalja, mert nem érdekel. Szóval az a pénz tényleg a gyerek pénze.
Volt évekig esélye, hogy apa legyem. Nem.élt vele. Egyszer az a bizonyos pohár betelik. Főleg ha látom a gyereket szenvedni.
És aki meg azt írta, hogy a gyerekeiről se tudtam, furcsa mert az enyémmel nem beszélek. De beszélek. De sosem fagattam. Közben apuka meg párja faggatták a lányt rólam és a párom után. Nem akarom kellemetlen helyzetbe sodorni a gyereket, ezért nem mentem bele a tesó témába. Mert tudom, hogy hiányoznak neki, főleg a nagy lány. Sose mondtam egy rossz szót se az apjáról. SOHA! Próbáltam őszinte lenni vele az ő szintjén. Nem akarom és akartam soha abba a helyzetbe sodorni, hogy anya és apa között "válasszon".
Aki meg azt írta, hogy én rontottam el...mit? Én minden telhetőt meg tettem. De mikor a bizalom (nem 1x) megtört, akkor hogy tudnák bízni valakiben. Főleg a gyerekem bízom rá. Egyszer esküvőre mentek, szó nélkül engedtem. Sőt mondtam ne kérjen engedélyt. Csak szóljon, hogy tudjak róla. Nem iszik, de akkor szarrá itta magát. Ezt miért nem lehet akkor, ha nincs ott a gyerek? Nem volt veszélyben vagy ilyesmi. De a gyerkőc mondta, hogy szegény apa elaludt hamar. Megint a gyerek szívott. Mindig a gyerek szív. És szeretném ezt elkerülni, hogy 25 évesen sírva beszéljen az apjáról, mert 3 éve még a szülinapjára se köszönti fel.
A gyerekeinek meg mint kiderült azt mondta, hogy engem azért dobott, mert én úgy akartam elni, hogy a gyerekei ne legyenek velünk soha. Kapcsolatot szakítsa meg velük. SOHA nem volt ilyen gondolatom sem! Nekem meg azt mondta, hogy b*nkók a gyerekek, meg a lánya egy kis k*rva mint az anyja, nem akarnak velem meg vele se foglalkozni.
Szóval mostmár bízok benne, hogy ezek után jó kapcsolatunk lesz a lánnyal. Ha az apját "elvesziti", legalább lesz egy nővére, akit tartozik karokkal várunk.
De most nem tartom jogosnak, a "menjen nyugodtan az apjához". Ezen már ezerszer túl vagyunk. Eljátszottuk többször, hogy ott van. Se élményt, se szeretett, se figyelmet nemmkap. De szereti mert az apja. Én vagyok az anyja. És az a feladatom, hogy megvédjem. Nem csak testileg, hanem.lelkileg is. És tök mindegy, hogy az apja vagy nem. Attol, hogy ő "csinálta", még lehet rossz hatással rá.
Szóval már meg bántam, hogy ide írtam, mert eldöntöttem, hogy NEM!
Nem fogom engedni. Továbbra is jöhet hozzánk, és hivjatja. Ha a bizalmam vissza nyeri, akkor mehet a gyerek megint. De az a szomorú, hogy apa létére, nem él a lehetőséggel, hogy meg látogassa. Eztnő igyelfogadja és elitovabbaz életét.
Neki a gyerek csak egy kiegészítő. Nekem meg az életem.
válasza:Aki szerint engedje az apjához, az elolvasta a sztorit? A pasi egy beteges hazudozó, aki leszarja a gyereket, ott hagyja másnál. A kislány sír miatta.
Ne engedd, próbáld elmagyarázni neki, akár a tesóval karöltve, hogy miért ne akarjon menni. A pasi egy nagy szarkeverő.
válasza:#13 Igen, olvastunk egy sztorit egy anya szemszögéből. Gondolom, te személyesen ismered a családot, hogy tudod, hogy minden szava igaz is.
Nem léteznek olyan anyák, akik a gyereket eszköznek tekintik, akár arra, hogy megtartsák a férjet, akár arra, hogy megkeserítsék az életüket.
Itt mindenki csakis a valóságot írja.
Minden férfi/apa szemét, mert le van írva.
Igazad van, én kérek elnézést.
Jelzem a gyereknek is vannak jogai, többek között a szülői kapcsolattartáshoz is.
A szülő ha nincs kizárólagos felügyeleti joga, nem döntheti el, hogy mit akar csinálni, anélkül hogy ne lennének esetleg a későbbiekben következményei.
Vagy indítsa el a kizárólagos felügyeleti jogot, vagy kérje a szabályozását a láthatásnak.
válasza:Szóval kiderült, hogy a nagylány és az en lányom 3 éve nem találkoztak.
Oké, de a lányod nem csecsemő, vele ez sosem került szóba???
Nem minden apa sz*r. Sőt. De sajnos vannak ilyen linkek, mi meg pont "kifogtuk". Vannak olyan családok ahol anyuka mindent megtesz, de ha apuka egy hazudozó akkor tök mindegy. Próbáltamenteni a dolgot. Probaltamvele beszelni. Könyörögtem, sírtam, engedtem, nyeltem, közreműködtem...tudod mit mondott a lánya? Ha így folytatja, elmar mindnekit magától. És ez tényleg így van. 3 gyereke van...
És csak megjegyzem, hogy van egy felnőtt lányom, ő már családos. Az ő apjaval soha nem volt gond. Szét mentunk,lett külön családja. Mindig látogatta a gyereket. Az új feleségét is elfogadta az egész család. Még az én anyukámmal is jóba van. A nagylányom mindig mondja, hogy roppant boldog hogynilyen jól működik a dolog. Szóval így is lehet. A nagy lányom apukája már lassan 60, de úgy szereti a kicsit mint a sajátját. Tehát körbe vagyunk véve jó emberekkel. De az az egy, aki most fontos szerepet játszana a kicsi lányom életében egyszerűen nem akar felelősséget vállalni:(
válasza: válasza:10-es nem fog a lányod tönkremenni benne, hogy az apja sokszor csak ígérget - a lószrt nem megy bele tönkre. Már hogyne, főleg, hogyha apás.
Nem veri? Húha, képzeld, az elhanyagolás, leszromság, hazudozás és felesleges reménykeltés sokkal! mélyebb és nehezebbek (sohasem) gyógyuló sebet hagynak, mint bármelyik ütés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!