Inkább anyás, vagy inkább apás vagy?

Gyerekkoromban egyik sem, talán anyám felé jobban húztam, apa semleges volt.

Felnőtt koromra nagyon megváltozott: egyszerűen iszonyúan eltávolodtunk anyámmal, valahogy tök más a mentalitásunk, az értékrendünk, az élethez való hozzáállásunk. Érdekes mód apával meg közelebb kerültünk, megértjük egymást sokkal jobban.

Lehet azért van ez, mert egy önálló, nem pasis, de erős karakterű csaj lett belőlem, anya meg olyan már-már életképtelen (Szerintem egy csekket nem tud befizetni és boltba se jár, inkább nem eszik ha éppen nincs otthon kenyér. Pedig higgyétek el, nem apa rekeszti el a külvilágtól.)

Sajnálom hogy amúgy így megváltozott a véleményem anyáról, lehet egy régebbi komoly sérelmem is hozzájárult, amin nem tudtam magam túltenni, nem tudom. De annak örülök, hogy apával jó a viszonyom :)

Anyás ami fiúknál azt mondják normális, de apám elég tróger és mindig Anyám volt akire számítani lehetett.

Most is rendszeresen beszélünk telefonon, 45 vagyok.