Támogatnád a gyerekedet abban, hogy orvos legyen?

Sziasztok!

Röviden szeretném kifejteni a kérdésemet.

Most végeztem el egy alapképzést, szeptembertől kezdem/kezdeném a mestert. Viszont nagyon azt érzem, hogy nem ez az én utam és orvos szeretnék lenni. Ez nem ilyen légből kapott ötlet, mert láttam két Doctor Murphy részt a Netflixen és hú, de menő lennék. Ez kb. 13-14 éves korom óta visszatérő gondolat, de aztán gimiben humán tagozatra mentem, ott a töri érdekelt nagyon és őszinte leszek, biológiából és kémiából 0 a tudásom. Mivel emelt történelem és emelt irodalom tagozatos osztályban voltam, a biológia/kémia tanárunk erre nagyon tekintettel volt és a témazárókra általában a kérdéseket előre tudtuk vagy pedig olyan szinten nem érdekelte, mit csinálunk dolgozatírás alatt, hogy fülhallgatóval filmet nézett közben laptopon. Szóval bőven lenne mit behozzak ahhoz is, hogy egyáltalán két emelt érettségit összehozzak. De nagyon szeretném, az az igazság. Nem jövő májusban, hanem a következőnél próbálnám meg az emelt érettségit ezekből, hogy jól felkészüljek. Viszont ha elsőre fel is vesznek, 23 évesen leszek elsőéves. Csúszás nélkül 29 évesen diplomáznék. A barátomnak ezzel is problémái vannak, hogy közel 30 évesen minek akarok rezidens lenni, ott leszek majd a létra alján és másnak annyi idősen már normális karrierje és egzisztenciája van, én meg ügyelhetek majd karácsonykor, ünnepekkor és minden kulimunka az enyém lesz. Meg hogy ne gondoljam, hogy az orvosi az az egyetem, amit csak úgy elvégzek körmöshöz és fodrászhoz rohangálás közben, meg ahol majd azért kapok 5-öst a vizsgán, mert szépen mosolygok. És hogy még arra sincs garancia, hogy rögtön elsőre felvesznek, sokan második/harmadik alkalommal jutnak be VALAHOVÁ. Mert hogy az sem biztos, hogy a SOTE-ra bejutok, lehet ingázhatok majd hetente Pécs, vagy Szeged között és hogy biztos nagy élmény lesz az autópályán a dugóban töltenem a fél életemet egy szak miatt, amit lehet, félúton megunok és otthagyok.

Szóval ő nagyon elkeserített ezzel, rengeteg ellenérvet hozott fel.

Így nem tudom, beszéljek-e erről egyáltalán a szüleimmel, lenne értelme egyáltalán?

Ők olyanok amúgy, hogy bármibe belefogok, lelkesek és érdeklődnek, de ez azért nem egy új hobbi vagy új nyelv tanulása...