Támogatnád a gyerekedet abban, hogy orvos legyen?
Sziasztok!
Röviden szeretném kifejteni a kérdésemet.
Most végeztem el egy alapképzést, szeptembertől kezdem/kezdeném a mestert. Viszont nagyon azt érzem, hogy nem ez az én utam és orvos szeretnék lenni. Ez nem ilyen légből kapott ötlet, mert láttam két Doctor Murphy részt a Netflixen és hú, de menő lennék. Ez kb. 13-14 éves korom óta visszatérő gondolat, de aztán gimiben humán tagozatra mentem, ott a töri érdekelt nagyon és őszinte leszek, biológiából és kémiából 0 a tudásom. Mivel emelt történelem és emelt irodalom tagozatos osztályban voltam, a biológia/kémia tanárunk erre nagyon tekintettel volt és a témazárókra általában a kérdéseket előre tudtuk vagy pedig olyan szinten nem érdekelte, mit csinálunk dolgozatírás alatt, hogy fülhallgatóval filmet nézett közben laptopon. Szóval bőven lenne mit behozzak ahhoz is, hogy egyáltalán két emelt érettségit összehozzak. De nagyon szeretném, az az igazság. Nem jövő májusban, hanem a következőnél próbálnám meg az emelt érettségit ezekből, hogy jól felkészüljek. Viszont ha elsőre fel is vesznek, 23 évesen leszek elsőéves. Csúszás nélkül 29 évesen diplomáznék. A barátomnak ezzel is problémái vannak, hogy közel 30 évesen minek akarok rezidens lenni, ott leszek majd a létra alján és másnak annyi idősen már normális karrierje és egzisztenciája van, én meg ügyelhetek majd karácsonykor, ünnepekkor és minden kulimunka az enyém lesz. Meg hogy ne gondoljam, hogy az orvosi az az egyetem, amit csak úgy elvégzek körmöshöz és fodrászhoz rohangálás közben, meg ahol majd azért kapok 5-öst a vizsgán, mert szépen mosolygok. És hogy még arra sincs garancia, hogy rögtön elsőre felvesznek, sokan második/harmadik alkalommal jutnak be VALAHOVÁ. Mert hogy az sem biztos, hogy a SOTE-ra bejutok, lehet ingázhatok majd hetente Pécs, vagy Szeged között és hogy biztos nagy élmény lesz az autópályán a dugóban töltenem a fél életemet egy szak miatt, amit lehet, félúton megunok és otthagyok.
Szóval ő nagyon elkeserített ezzel, rengeteg ellenérvet hozott fel.
Így nem tudom, beszéljek-e erről egyáltalán a szüleimmel, lenne értelme egyáltalán?
Ők olyanok amúgy, hogy bármibe belefogok, lelkesek és érdeklődnek, de ez azért nem egy új hobbi vagy új nyelv tanulása...
Most milyen szakon végeztél?
Miért voltál fizetősön? Nem volt elég pontod az államira?
A mester, amire most jelentkeztél, az is fizetős lesz?
Gondolom, a tandíjadat eddig is a szüleid állták.
31
Egy rohadt szavam nem lenne, ha ez lenne az első egyetemi képzése.
Van szakmája, van diplomája. Húzza szépen el vele a belét dolgozni és szedjen össze annyi pénzt, amiből el tudja magát tartani az orvosi alatt végig (be tud szállni a kajába, rezsibe, meg tudja venni a saját dolgait MINIMUM).
IBS-re jelentkeztem, ott nem volt egyáltalán állami finanszírozású szak.
Nem magamtól szeretnék felkészülni, hanem magántanárral. Az egyik orvosira járó barátnőm megadta a sajátjának az elérhetőségét már, ő azt mondta, hogy anno vele 90% feletti lett mind a két emeltje, pedig előtte annyira fogalmatlan volt kémiából, hogy azt hitte, a 60% sem lesz meg. Én pedig nagyon szorgalmas vagyok, ha valamit akarok, azt általában el is érem.
"Húzza szépen el vele a belét dolgozni "
De szép kilátásokat szánnál a gyerekednek... :)
13-14 évesen én is orvos akartam lenni.
Most meg van egy orvosis ismerősöm, s örülök, hogy nem lettem...
Pedig én még bioszos osztályban is végeztem.
" Ha annak idején te ennyire ezt szeretted volna, akkor olyan középiskolába kellett volna menned"
Nem csak abból lesz orvos, aki már 14 évesen tudja, hogy mit akar.
"IBS-re jelentkeztem, ott nem volt egyáltalán állami finanszírozású szak."
De miért oda jelentkeztél? Azért, mert máshova, állami finanszírozásra esélytelen voltál?
"Nem magamtól szeretnék felkészülni, hanem magántanárral."
A magántanárt ki fogja fizetni?
"De szép kilátásokat szánnál a gyerekednek..."
A diplomás, felnőtt gyerekének! Igaza van.
Figyeljetek, ha a szülei megengedhetik maguknak, hogy támogassák akár 40 éves koráig is, és ha ezt egyik fél sem érzi cikinek, akkor nem kell beleszólni, ő dolguk. Én személy szerint így 26 évesen el nem tudnám képzelni, hogy még mindig a szüleim tartsanak el, nemhogy 30 évesen…másnak ilyenkor már családja van, én biztos nem akkor akarnám kezdeni a karrieremet. Szerintem a kérdező barátja is úgy van vele, hogy akkorra már más tervei lennének a párjával, ezért nem tetszik neki az ötlet (én sem támogatnám).
De végülis kérdező ez a te életed, ha úgy érzed, hogy megéri rááldozni egy csomó időt és energiát, plusz ha nem zavar, hogy majdnem középkorúként is még a szüleid fognak eltartani, akkor próbáld meg, ha ez minden álmod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!