Támogatnád a gyerekedet abban, hogy orvos legyen?

Nézd, próbálkozni lehet, de hacsak nem vagy megáldva valami különleges képességgel, akkor esélytelen, hogy fel tudj készülni erre a két tárgyra emelt szinten. Brutálisak. A fiam biológia-kémia tagozatra járt, állatorvosira készült, jól is ment neki, érdemjegy szerint jeles lett az emelt érettségije, de ugyebár nemcsak az számít, hanem a % is. Következő évben ismétlőt csinált, de az sem lett sokkal jobb, így elszállt a lehetőség, sajnos.

Nézted egyáltalán a ponthatárokat? Államira 437, önköltségesre 446 pont kellett tavaly szeptemberben? Látsz reális esélyt ennyi pontra?

Önköltséges most épen 1 millió 350 ezer Ft/félév. Szóval nem, nem tudnálak támogatni. Ha annak idején te ennyire ezt szeretted volna, akkor olyan középiskolába kellett volna menned, ahol az ehhez szükséges tárgyakat tudod első perctől kezdve magas színvonalon tanulni. Nem sok esélyz látok arra, hogy sikerüljön, a barátodnak is nagyrészt igaza van.

Ettől függetlenül persze próbáld meg, abból baj nem lehet. Csak ne éld bele magad...

Őszinte leszek, de nem.

Szerintem az a korrekt, ha egy szülő támogatja a gyerekét, amíg egy tisztességes végzettséget szerez (amit ő választ). Miután ezt megszerezte, teljes értékű felnőtté válik és szíve rajta, hogy felelősségteljesen hozta meg azt a döntést, hogy mit tanul, mikor élt a lehetőséggel (számolva a szakmája minden előnyével és hátrányával, vállalva a felelősséget akkor is, ha az esetleg nem piacképes vagy utólag nem tetszik neki).

Ha utána akar menni további képzésre, szíve joga, de azt már pénzben és időben is neki kell kigazdálkodnia.

Pályaváltó vagyok, van három diplomám. A szüleim mindegyikben támogattak volna, de az első megszerzése után elkezdtem dolgozni és elköltöztem. Nem korrekt, hogy az idős anyám vérét szívom a saját hülyeségem miatt, nekem ez a véleményem. Egy piacképtelen szakmát választottam elsőre, amit nem tudok csinálni az aspergerem miatt és munkavégzés szintjén nem is érdekel annyira, mint tanulás szintjén. Magamnak csináltam a bajt, ez van, nekem kell helyrehozni. Én is eltapsoltam milliókat a képzéseimre, a saját pénzemből. Őszintén nem kívánom senki nyakába aggatni azt a 4 millió forint tandíjat, főleg nem anyámnak. Meg azt sem, hogy mindent megtett azért, hogy a gyereke egy jó képességű felnőtt legyen, járatott korrepre, szakkörre, egy dolgom volt: tanulni. Na most ezek után leégne a pofámról a bőr, ha diplomás felnőttként a nyakán lógnék egy másik diploma miatt.

Nem ítélem el, aki elfogadja a szüleitől a további segítséget is, de 1000%-ig jogosnak tartom azt, hogy ha a gyerek azzal áll a szülője elé, hogy egy 3 éves képzés után akar még 10 évig dokisat játszani, azt mondja a szülő, hogy a nagy sudaras lóf*szt gyerekem

De ha most elkezded a mesterképzest, akkor jövőre is ugyanúgy csinálod, nem? Hogy lenne időd jobban felkészülni 2 év múlva?

25 jól írja, szerintem is ez a hajó már elment. A barátod csak a praktikus oldalát nézi, jót akar neked.

Tehát a szüleid kifizették neked az alapot, most lehúznád őket a mesterképzés árával, miközben tudod, hogy utána már akarsz még. Ott még eltartanak minimum hat évig, nyilván nem koliba mész, plusz utazás...

Hát én tuti nem tapsolnék.

"én minden félévemért fizettem"

Úgy, mint ahogy azóta is a megélhetésedért? 🤨 Ne vicceljünk már, a szüleid tartanak el, kicsit sem tartod szánalmasnak, hogy egy több millió forintos képzés után még egy évtized pesztrálást vársz tőlük?