Mit tegyünk ilyenkor?

Figyelt kérdés

Az a helyzet, hogy apa most nagyon maga alatt van.

Ahogy elváltak anyával, én és tesóm vele maradtunk. Később megismerkedett egy nővel, pár évig ezidáig együtt voltak. A nő velünk élt. Most meg csak úgy hirtelen egyik napról a másikra elpakolt tőlünk, szóval szétmentek apával. A nő egyébként nagyon egy szemét, aljas, rosszindulatú ember, és ami a leginkább illik rá, kétszínű és képmutató. Megjátsza mindenkinek hogy milyen rendes, ehhez nagyon ért, de igazából nem tudják milyen ő. Viszont én meg tesóm már kiismertük. Szóval már egyre többet így hisztizgetett hülyeségeken, aztán egyik napról a másikra hirtelen megint valami baja lett és lelépett. Már minden idegesítette, kis jelentéktelen dolgok is. De valójában neki van nagyon rossz idegesítő természete. A dologban az is benne van amúgy, hogy mostanában ő egy nagyobb összeghez jutott és tervezgette az életét aztán egyet gondolt és lelépett innen.

Nekem meg tesómnak egyáltalán nem hiányzik sőt nagyon örülünk is neki hogy megszabadultunk tőle. Apa is ezt mondja, meg próbálja magát tartani, de látszik hogy borzasztóan hiányzik neki az az asszony. Már lassan két hete volt ez, de még mindig ugyanúgy kivan. Az a nő meg szerintem nem. Igaz hogy elvileg betegesen imádta apát, de ez nála nemigen jelent semmit. Mert ő egy könnyűvérű, egész életében az volt, csak apánál húzta meg magát, ő vissza tudta fogni. De most felszabadult, már biztos van valakije, meg kalandjai ilyen-olyan dolgai, ez 100%, mert ő ilyen, egy k.va nem változik meg. Így ő nem tisztességes mint ahogy apa, hogy gondol rá, hiányzik neki meg minden. Lehet apa meg mondjuk túl gyenge ilyen téren, nem tudom, de ezt már nem bírom nézni. Már kiveséztük vele az egész témát és még mai napig erről az egészről beszél minden percben, mi meg már nagyon unjuk. És egyik szavával üti a másikat, egyszer szépen beszél róla és minket hibáztat az egészért meg hogy bánja hogy elengedte és veszekedik velünk, máskor meg belátja hogy ez így a jó mocskos nő volt nem kell már ide többet stb.

Meg igazából míg velünk élt a nő, apával éjjel nappal 0-24 órába csak együtt voltak. Egymás nélkül sehova nem mentek, mindenhova ketten. Minket meg apa teljesen háttérbe szorított, olyan mintha itt se lettünk volna, nem is velünk lakott volna. Néha egy-két szót szólt hozzánk de annyi. Beszélgetni se tudtunk vele sose, a nő mindig tudni akart mindenről, folyton apa nyomába volt hogy ne maradjon le semmiről. Egy szabad perce nem volt ránk sose. Dolgozni is együtt mentek egy helyre, vásárolni is, mindig mindenhova együtt. Minket meg le.art. Tehát évekig ebbe voltunk, ebbe a helyzetbe lettünk szokatva, sosem tudtunk beszélgetni vele, olyan mintha nem is lett volna apánk. Minden napunk úgy telt hogy ők is élték a saját életüket ketten járkáltak ide oda, én is éltem a kis életem, suli barátok házimunka aztán bevonultam a szobámba és elvoltam. Tesóm ugyanez. Évekig így éltünk, most meg elvárja apa hogy egy csettintésre megváltozzunk a kedvéért.

Merthogy elment ez a nő és neki már így nehéz, unalmas, üres minden számára. Ez nem a mi hibánk. Nem volt kötelező egész álló nap vele lennie a gyerekei helyett. Most meg eszébe jutott hogy neki gyerekei is vannak. Mi meg mostmár egész nap mellette üljünk. Nehéz nekünk is, át kell most szokni ebbe a helyzetbe hogy egy társaságban legyünk, beszélgessünk meg minden. De apa nagyon azt akarja hogy vele legyünk minden percben. Az is baja volt hogy én egyik délután aludtam 2 órahosszát.. Mert fáradt voltam. És nem tudott velem beszélgetni. Én tényleg próbálkozok, keresem a társaságát, odamegyek hozzá sokszor, beszélgetek vele órákat, mégsem jó. Tesóm meg nem teszi ezt meg, ő mindent úgy csinál ahogy eddig, ki se jön a szobájából. Pedig neki kéne jobban apa mellett állni, mint fiának. Én most lányként nem tudok olyan szerepet betölteni mint amit neki kéne. Ehhez képest mindig én vagyok rajta hogy segítsek apán, de most mit csinálhatnék ennél többet. Ő évekig elhanyagolt minket, tőlünk meg egyből azt várja hogy mellette álljunk.

Mindig mondja most hogy milyen rossz neki, unalmas, nincs élet a házban, úgy érzi magát mint egy siralomházba. Nem tudja magát feltalálni mert unatkozik. Rokonainkhoz is hiába megy, ott is nagyrészt alszanak elvannak, élik a családi életüket és nem tudnak most vele úgy foglakozni mint ahogy ő azt várná. Úgy érzi egyedül van. De én tudom hogy ez nem az unalomról szól, hanem arról hogy elment ez a nő és hiányzik neki. Különben fel sem tűnne neki az a nagy unalom amiről beszél. És ezt sajnos rajtunk vezeti le, mert ezzel támad hogy nem foglalkozunk vele stb.

Nem tudom mit csináljak, olyan rossz ezt nézni, sajnálom nagyon. Tervben van hogy majd kialakítunk itthon egy jó konditermet, de ahhoz még idő kell. Az majd lefoglalná őt is meg minket is, de neki van arra most nagyobb szüksége hogy valamivel lekösse magát. Mindig is nagy tévés volt, de most az sem hozza lázba. Szóval nem az unalommal van a baj, akármi lenne ami lefoglalná az embert, neki akkor se segítene mert azon az asszonyon gondolkodik, ott jár mindig fejben. Nem tudom mit csináljak vele. Csaknem tesz magával semmit. Bölcsebb annál, de most teljesen szétesett. Viszont ez tényleg komoly helyzet és azért is vagyok most tanácstalan.

Mit tudnátok javasolni?



2022. júl. 13. 13:23
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
91%
Hát jobb ez akkor lesz ha jön egy új nő a képbe aki kitölti a hiányt.
2022. júl. 13. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
93%
Apádon csak saját maga segíthet, ne akard helyette az ő életét megszervezni. Neked nincs életed, sajátod? Hogy így ráfüggtél apád napjainak a megszervezésére. Ez nem segítség. Szakember kell neki.
2022. júl. 13. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
92%
Apád elhanyagolt, erre most tepersz, hogy jó legyél hozzá. Ne hidd, hogy ezért hálát vagy bármit kapni fogsz, ugyanúgy egy nulla leszel neki. Ha egy életen át szolgálod, akkor se fog becsülni, a szolgát nem becsülik. Aki a rosszért jóval fizet, azzal még szemetebbek lesznek, majd meglátod.
2022. júl. 13. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
96%
Nem nagyon tudsz mit tenni. Most írnám azt, hogy apukád társfüggő, de ez pejoratívan hangozna és nem szeretném bántani. Inkább csak úgy fogalmazok, hogy az a típusú ember, akinek szüksége van egy társra. És ezt a társat nem pótolják a gyerekek, vagy egyéb rokoni kapcsolatok. Ha abból indulok ki, amit írtál, hogy "elfoglaltság" kéne neki, akkor talán annyit tudsz/tudtok tenni, hogy olyan programokba vonjátok be, ahol talán találkozhat valakivel. Ami a múltat illeti, hogy nem foglakozott veletek, ha meg tudsz neki bocsátani, bocsáss meg neki. Az ember gyarló és sok mindent elcseszünk, amit el lehet az évek során. De azoknak is igaza van az előző hozzászólók közül, akik azt írják, azért akármit is teszel/tesztek, a saját életetek lelki egészségetek legyen a legfontosabb. Segítsetek, ha tudtok, de ne a magatok kárára.
2022. júl. 13. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
33%

Hogy a no olyan az csak a te szemszögöd. Egyáltalán nem biztos hogy ugy van.

Azert 2 kamasz gyerekkel nem lehetett konnyu neki.

Biztos te se lettel volna a helyébe. Foleg hogy gondolom probaltatok ala tenni es megszabadulni tőle.


Tipikus hogy a sajat hibatokat nem latjatok csak ő ilyen olyan.

Lehet igaz de azert gondolj bele, neki se lehetett egyszerű, foleg ha ti lehet "szemtelenkedtetek" ami általában szokas az újjal a te korosztályodnak.

2022. júl. 15. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
33%

"megjatsza hogy milyen rendes"

Lehet tenyleg az probal lenni , de van akivel nem erdemes a vegsokig rendes lenni, mint pl. veletek akik amugyis utaltatok őt.

Kiutáltátok igy hat jol tette hogy elment.

2022. júl. 15. 15:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:

5 és 6, ez csak feltételezés amit írtok, semmi ilyenről nem volt szó, ezt ti gondoljátok bele

Elismerném ha én, vagy mi, hibáztunk volna, rosszul bántunk volna vele, szemtelenek lettünk volna vele. Nem vagyok szívtelen, nemhogy vele, de senkivel nem bánnék rosszul, senkit nem bántanék meg. Apa miatt is meg amúgyis tiszteletben tartottuk őt mindig is, sosem bántottuk volna egy rossz szóval vagy nézéssel sem. Voltak nagyon rossz szokásai, sértései, de ennek ellenére nem utáltuk őt, rendesek voltunk vele mindig. Saját anyánkként viselkedtünk vele, beszélgettünk vele, olyanokat megosztottunk vele amit senkivel, mindenben támogattuk őt, szépen beszéltünk vele, ajándékokat vettünk neki stb. Volt olyan hogy minden rokona megfeledkezett a névnapjáról pl, de nekem eszembe volt és egyedül tőlem kapott ajándékot. És ez nem egyszer volt, mindig gondoltunk rá.

Ha valami olyat tett vagy mondott ami nekem nagyon rosszul esett és megbántott vele, akkor se muttam ki, nem is szóltam neki semmit, mindig kerültem a vitákat nem akartam feszültséget a családban, tudtam hogy apa nem örülne neki, meg amúgysem akartam sosem kellemetlenségeket. Így mindig tűrtem, tesóm is. Apával meg ugye nem lehetett megbeszélni így, hogy a mostohaanyánk sosem hagyott magunkra. Azért úgy élni nap mint nap, hogy minden egyes léptedet követik mit csinálsz mit mondasz stb stb, nagyon kemény. Apával is azt csinálta, konkrétan börtönbe tartotta.

Mostanában meg ugye egyre sűrűbben hisztizgetett ok nélkül, és lelépett. De jobb is így, én már nem bírtam volna, sokmindent elvisel az ember de ez már sok volt ahogy viselkedett. De most igazából nem is rólam meg tesómról van szó, nagyon elvittétek a témát, hanem apáról, hogy mit csináljunk szegénnyel. Mert nekünk ő a legfontosabb és jót akarunk neki.

2022. júl. 15. 18:21
 8/11 A kérdező kommentje:

Ja és azt még hozzátenném, hogy azért is volt alaptalan ez az egész hiszti, mert apa egy nagyon jó ember. Nem elfogultságból írom ezt, mindenki így látja körülöttünk. Nagyon sokan szeretik.

Tényleg jó ember, példaértékű. Mindenhol megállja a helyét, apaként, testvérként, férjként, a munkában is, meg a nőkkel is mindig szépen bánt. 1000ből egy ilyen ha van mint ő.

Ha körülnézünk a világban, rendes nő is nagyon ritka már, de férfi is. A legtöbb házasságban a férj nemhogy elhanyagolja a nőt, hanem bántja is, veri, csalja, iszik, kábítószerezik, meg ilyenek. És még úgy SEM lépne le soha a nő, még elzavarni sem lehetne. Apa meg sosem csinált volna ilyeneket, a lehető legjobban bánt vele mindig is, ez a nő meg mégis lelépett. Két kezét összetehette volna hogy egy ilyen jó embert fogott ki aki a tenyerén hordozta. Voltak kisebb veszekedések, de hol nincsenek? Az legyen a legnagyobb baj ha épp összevesznek valamin. Azt meg kell beszélni le kell ülni tisztázni a problémákat és meg kell oldani, helyre kell hozni a dolgokat. Egy normális nő legalábbis így tenne. Nem egyből lelépni ha felmerül valami kis gond.

De mindegy is, nem ez a lényeg hogy miért lépett le vagy hogy volt, hanem tényleg apán akarunk segíteni.

2022. júl. 15. 18:33
 9/11 anonim ***** válasza:
100%

Oksi, latom hogy tenyleg rendes emberekrol van szo.

Sajnos eddig csak az ellenteterol hallottam, azert irtam.

Hat nem könnyű, ti nem sokat tudtok tenni, max annyit hogy oszinte beszelgetesekre eselyt adtok.

Pl.ha szeret sorozni, akkor veszel neki, es te is iszol vmi menteset es vmi rágcsa es gyere apa dumcsizzunk, kapcsolodjunk ki, esetleg kimesz vele mondjuk egy pizzara vagy csak epp inni vmit.

Ezek mind kizokkentik.

Es beszelgessetek , a legjonb meg ha edzoterembe mentek.

Ennel jobbat nemis tudok.

Nah, tenyleg edzoterembe hivd.

Es edzetek egyutt.

Sok sikert.

Irj majd ha vmi bejött

2022. júl. 15. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
100%

Hany eves amugy apud?

Es kb hol laktok?

2022. júl. 15. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!