Mit lehet ilyenko r csinálni?

Én megértem a nevelőszüleid hogy nem kedvelik az anyádat... milyen anya az ilyen aki elhagyja a gyerekét???? És ami még totálisan érthetetlen számomra, hogy ezek az elhagyott gyerekek mégis kapaszkodnak az ilyen szülők iránt..... szeretném hogy jól értsd amit mondok, mert ezzel nem téged akarlak bántani, nagyon sajnállak, és szörnyű lehet ez a helyzet, csak egyszerűen felfogni nem tudom. Én soha többé nem akarnám látni az anyámat ha elhagyott volna... téged ráadásul 2x is elhagyott, hiszen 14 éves korodban ismét megszakadt a kapcsolatotok. Miért van erre szükséged? A nevelőszüleidnek köszönhetsz mindent. Ők ruháztak, etettek, virrasztottak a betegágyadnál.... ők a SZÜLEID, felcsináltatni magát bárki tudja, és megszülni a gyerekét... de az anyaság utána kezdődik, törődni vele, ott lenni minden percében, hallani az első szavát, sírni, amikor beteg, örülni, amikor örül.... ez az anyaság, én ezt érzem a gyerekem iránt, bármit megtennék, csak neki jó legyen, mindennél jobban szeretjük őt a férjemmel - és persze egymást is. Ezt jelenti szülőnek lenni.

Előző vagyok, bocs, azt akartam írni, hogy 8-9 évesen ismét megszakadt a kapcsolat.... de áll amit írtam egyébként persze

Jogos a nevelő szüleid részéről az,hogy nem kedvelik az igazi anyukádat,bár a döntést mindenképpen Rád kell,hogy bízzák.Neked is jogod van eldönteni,szeretnél-e e még egy esélyt adni anyukádnak,megbocsájtasz-e neki,szeretnéd-e Vele sűrűbben tartania kapcsolatot,stb.Én azt mondnám,hogy értsd meg a nevelő szüleidet is,hiszen csak féltenek,hogy megint közel kerülsz anyudhoz,aztán meg csalódsz,ugyanakkor beszélj Velük a Te érzéseidről is.Biztosan tudtok valami kompromisszumot kötni!Én azt is elmondnám nekik a helyedben,hogy Te nagyon szereted őket,és hálás vagy nekik mindazért,amit érted tettek,és az anyuddal való kapcsolattartás ezen nem fog változtatni.Eddig is támogattak,melletted álltak,ezt is biztosan megértik.Ha viszont esetleg mégsem engednék,tudd,hogy azt szeretetből,féltésből teszik.

2. hozzászóló vagyok. Te biztos egy nagyon jószívű, kedves ember vagy, ha adni akarsz neki még egy esélyt, tedd, de semmi esetre se a nevelőszüleid háta mögött, mert őket megbántanád, és ők ezt nem érdemlik meg. Anyukád már nem egy esélyt játszott el szerintem, ahogy ezt már korábban is leírtam, de persze próbálkozni lehet. Őszintén beszélj a nevelőszüleiddel erről. Sok sikert kívánok!