Felnőtt fejjel hogy fogadnád, ha az anyád bemutatná neked a leszbikus párját?

Szerintem ne görcsölj. Meg ne arra gondolj, hogy ez a nagy bemutatkozás. Képzeld azt, hogy csak elmész két emberrel étterembe.

Én annak pl. nagyon örülnék, ha nyilvános helyen nem "másznának" egymásra. De ez akkor is így lenne, ha az új pár férfi lenne. Szóval ne hozzátok kínos helyzetbe.

Könnyen, mert számomra ugyanúgy természetes két azonos nemű kapcsolata, szereleme, egymás iránti vonzalma. Az mellékes, hogy az anyámról lenne szó, hosszú évek óta nincs együtt apámmal és maga kis életét éli, szóval nem tenne tönkre semmit, az a kapcsolat már egyébként is halálra ítélt volt.

Azt nem tudom, a párod lányában mik játszódnak le, hogyan érez, de mert elfogadta a találkozót, ha nem is sok, de valamennyi nyitottsága van. Ráírni rossz ötlet lenne, fölösleges és furcsa. Te talán idegesebb vagy nála. Igazán nincs miért ráírnod. Nem üzletfeled, nem barátod, hanem a párod lánya, aki ha el is fogadja, hogy te és ő ti vagytok, akkor sem kell barátnőknek lennetek. Jobb élőben. A csend is időnként beszédes, üzenetben meg csak a szavak számítanak, nem lehet mindent leszűrni, nincs hangsúly, mimika, testbeszéd, kvázi látatlanban írtok egymásnak, ami szerintem rizikósabb. Plusz amikor találkoztok, az arra való alkalom, akkor van ideje, hogy beszélgessetek, akkor mindketten "felkészültök", de ha ráírnál facen, az inkább derült égből villámcsapás lehet. Én személy szerint utálnám, ha valakivel adott egy időpont a nem baráti beszélgetésre, hiszen te egy idegen vagy neki, akkor is, ha az anyja ódákat zeng rólad, erre az időpont előtt hirtelen azt jelzi a face, hogy mit tudom én, Harangozó Szilvia üzenetet küldött.

A helyedben hanyagolnám az ajándékot, ugyanazért, amit az előbb írtam. Te semmit nem tudsz róla, ha meg a párodtól kérdezel rá, azzal a lány úgymond nem tud mit kezdeni, hogy miért kapott tőled bármit is, olyan kényszeres benyomást keltő.

21/l

Felesleges rágörcsölni, mert a görcsöléstől nem lesz jobb.

Én is azt mondom, hogy személyesen, és nem kell erőltetni, sürgetni a dolgot, szóval facebook felejtős.

Ha szimpátia megvan, akkor majd jelölgethetitek egymást, de akkor sem kell erőltetni.

Nem tudjuk, hogy a gyerek mennyi idős, mondjuk, ez is számít egy kicsit, mint ahogy az is, hogy együtt élnek, vagy nem...

Legyél kedves, stb. de ha látod, hogy visszahúzódó, elutasító, akkor ne tolakodj, hagyj neki időt.

Ha azt látod, hogy nem elutasító, csak zavarban van, akkor simán oldhatod, hogy megmondod, hogy te is zavarban vagy, mert még te sem voltál ilyen helyzetben, de ez természetes, és rendben van.

Ne akarj mindent egyszerre, teljes elfogadást, lehet, hogy fokozatosan fog menni, elmondani se kell mindent egyszerre, az is csak zavart okozna.

Talán jobb, ha elsőre egy kicsit tartózkodóbb lennél a pároddal főleg nyilvánosan, tehát az étteremben nem fognátok egymás kezét, csók, stb. ez mondjuk lehet para. Persze nem azt mondom, hogy soha nem láthatja, hogy átölelitek egymást, stb. de azért ne sokkoljátok feleslegesen csak azért, hogy megmutassátok, hogy ti egy pár vagytok, mert lehet, hogy neki az rohadt kínos lenne, és lehet, hogy ez lenne a legnagyobb parája.

Mármint lehet, hogy magának még nem is lenne vele igazán baja, hogy együtt vagytok, de attól parázhat, hogy mások mit gondolnak nyilvános helyen.

A humor a feszültséget némileg oldja.

Persze azért nem kell bocsánatot kérned a létezésedért se, főleg ha úgy viselkedik.

Ha úgy érzed, hogy nagyon balul sikerült a találkozó, akkor szerintem ne erőltessétek sok ideig, hanem mentsd ki magad valamivel, és aztán majd később... a bemutatáson akkor már túl vagytok.

A párkapcsolathoz nem kell a gyerek jóváhagyása, szóval nem az áldását kéritek, ne is sugározd ezt magadból, persze a jó kapcsolat kívánatos.