A lányomék mindig magukkal hozzák a háziállatként tartott gyíkjukat ha eljönnek, ami kellemetlen nekem mert írtózom tőle és higiénikusnak sem tartom. Mit lehetne tenni?

A kérdező nem akarja megbántani a fiatalokat. Fél, hogy akkor megsértődnének és hosszú hónapokig nem jönnének.

Pedig, muszáj velük - inkább a lányoddal - közölnöd ezt a kellemetlen problémát!

Ezt egy könnyed beszélgetéssel le lehetne rendezni. Nekem ugyan nincs semmilyen háziállatom, de van ismerősöm, aki két gyíkot is tart, teljesen tiszta állatok, ebből nem volt még problémája soha. Valahol megértem, hogy magukkal viszik, hiszem könnyen szállítható állat, és ha napokra mennek valahova, akkor jobb mint otthon hagyni és remélni hogy semmi nem történik ameddig egyedül van. Viszont figyelembe kellene venniük, hogy neked viszont nem tetszenek annyira ezek az állatok. Egy gyík nem olyan nagy mozgó állat mint egy kutya, túl fogja élni (sőt szerintem észre sem venné) ha addig a ketrecben van ameddig nálad vannak a lányodék.

"Egyik reggel mentem be hozzájuk"

Ideje lesz rászokni a kopogásra. Részben a gyík miatt, hogy ha a szobában ki is engedik, ha kopogsz, visszateszik a ketrecbe mielőtt nyílik az ajtó, másrészt nehogy akció közben nyiss rá a lányodékra :D

Legközelebb, ha jönnek, csak beszéld meg velük, hogy ha nagyon akarják, hozzák a gyíkot, viszont nem engedhetik ki.

Igaz, de akik ennyire imádják az állataikat, gyakran nem értik meg, mi a probléma... Nem ritka eset, hogy ilyen esetekben úgy megsértődnek, hogy hónapokig nem hallani felőlük!

Az is lehet, hogy a vőjelölt sértődne meg és azért lenne hiszti...

Gondolom, a lányod értelmes és lehet vele erről tapintatosan beszélni.

Szerintem mindegy már, hogy első alkalommal nem lett jelezve. Ki tudja miért nem lett. Most viszont az aktuális érzelem az, hogy nem tetszést vált ki a kis állat jelenléte. Őszintén jelezni kell szerintem a határokat, hogy nem szeretnéd.

"Neki nagyon fontos az állat, ezért természetesen nem akarom megbántani, de én irtózom attól, hogy egy hüllő mászkál a lakásban." Ha kifejezed az érzéseid ezzel kapcsolatban nem őket utasítod el, nem az ő személyük ellen irányul, hanem egész egyszerűen megosztod az ezzel kapcsolatos viszolygásod. Szerintem így tiszta. Valakinek belefér, hogy pl kis állattal alszik, valakinek nem fér bele. Itt nem azt kell nézni, hogyha másnak belefér, nekem miért nem fér bele? Mindenkinek meg vannak a határai, nem vagyunk egyformák.