Apám valami trauma miatt viselkedik így?
Felteszek neki egy egyszerű kérdést, hogy pl meg tudunk e csinalni valamit ami kb 5 perc lenne?
Erre ő ahelyett, hogy azt mondaná, hogy "Nem", nyugodt hangvétellel
Felhúzza magát és érezteti velem, hogy mégis, hogyan merek bármit is kérdezni, hogyan nem tudom, hogy ő neki mennyi dolga van egész nap..
A válasz ez volt "[A nevem], nekem ezt és ezt meg kell még ma csinálnom, nem jó nem érek rá.. nem kérdezz tőlem ilyet ...stb.."
Ezt így emelkedő hangvételen úgy, hogy a 3. szótok kezdve már kiabál
Ilyenkor elmegy a kedvem, hogy hozzászóljak egy pár napra, ez kb heti rendszerességgel történik meg, ma 2 ilyen eset volt, mind a 2x egy ártatlan kérdés volt amiben szerintem teljesen irreális azt feltételezni, hogy ismernem kéne az ő oldalát, de ő elvárja
válasza:De az az érdekes, hogy ez csak akkor van amikor napközben csinálja a dolgokat és mondjuk ebéd után beszélgetünk aznap
De ha reggel beszélünk ilyet amikor még nincs benne a munkában, vagy későn este akkor nem..tehát mintha megfeledkezne önmagáról napközben amikor elfoglalt
És nehéz belőni, hogy most akkor lehet tőle kérdezni valamit vagy nem, úgyhogy sokszor az van, hogy nem is beszélgeteg vele ilyen mélyebb dolgokról már, pedig reggel vagy este lehet, csak akkor meg nekem nincs kedvem azért amiért ilyen
válasza:Csak nem értem az ő oldalát, miért nem egyszerűbb ha mindketten ugyanabban a hangvételben folytatjuk a beszélgetés miben elkezdtük, tehátn nem kezdünk el idegeskedni..
Mintha nem tudna nemet mondani bűntudat nélkül, és az egyetlen módja annak, hogy megtegye, hogy másban kelt bűntudatot
válasza:Bele tudom képzelni magam a helyzetébe és át tudom érezni, amit ilyenkor érez. Szerintem az erélyes lerázással rövidre akarja zárni a dolgot. Ha csak annyit mondana, hogy "Bocs, de nem." jönnének a kérdések, hogy de miért nem, ha most nem, akkor mikor? Stb... és amikor marhasok dolgod van és strickten elterveztél mindent, hogy mit hogyan fogsz csinálni, nagyon nincs kedved azt magyarázni, hogy miért nem vagy hajlandó ezen változtatni. Ráadásul állandóan előfordul, már megtanulhattad volna, hogy nem rondítasz bele a napi ütemtervbe - érzem ezt én, ha a papa helyébe képzelem magam.
Aztán akkor ott van még, hogy miért pont tőle(m :)) kérsz segítséget, kérj valaki mástól, vagy hogy miért kell egyáltalán segítség, miért nem tudod egyedül megoldani, stb...
Milyen jellegű dolgokban szoktad a segítségét kérni?
Megértem, ha nemet mondanak, nem szoktam kérdezősködni utána. Ez, hogy kérdezősködnék, inkább egy kivetítés, elhiszem, hogy van aki szokott, az általában az, aki nem fogadja el a visszautasítást.
Már csak azt nem tudom, hogy ő vetíti ki, hogy én nem fogadom el a visszautasítást. Vagy az emberekkel kapcsolatban van egy ilyen kivetítése, hogy senki nem fogadja el a visszautasítást és ezért valszeg én sem és ez miatt inkább elkezdek idegeskedni
Amit csináltunk volna, azt már csináltuk egyszer és 5 percnél tényleg nem több, és most ugyanazt kellene
Igazából teljesen mindegy milyen tevékenységről van szó. Egyszerű segítség, vagy egy kérdés, de sokszor az a következtetés, hogy jó akkor inkább egyedül csinálom, vagy mást megkérek, ha ennyire fáj
válasza:"inkább egyedül csinálom, vagy mást megkérek, ha ennyire fáj" - igen, tedd ezt. Meg szerintem egy szép, nyugis, kora reggeli pillanatban rákérdezhetsz, hogy miért csinálja ezt. Lehet, hogy csak akkor fog neki leesni, hogy egyáltalán ezt csinálja és hogy ez neked rossz.
Nekem is volt olyan, hogy megkérdeztem valakit, hogy miért kiabál velem néha olyan dolgok miatt, amik tökre nem indokolják ezt? A válasz az volt, hogy ő még soha az életében nem kiabált senkivel... :D Aha, de mondom ekkor és ekkor ezért és ezért...? Jaaa, hát ő csak felemelte kicsit a hangját... :D Szóval ilyen is van. :)
Most eszembe jutott egy szituáció, ami még nem történt meg, de simán megtörténhetne
Tegnap maradt ebéd, kb 1-2 főre. Apám elment ma otthonról nem tudom, hogy otthon fog enni vagy este, és erre gondoltam megkérdezem.
De amikor felteszem neki a kérdést, hogy
"Te itt fogsz ebédelni", Ahelyett, hogy azt mondaná, "Igen, úgyhogy hagyj nekem is ebédet" vagy valami hasonló, elkezdené mondani kiabálva, hogy
"Nehogy megedd, az azért van, hogy ebédre megegyük, nehogy nekiállj és egyedül megedd".. És ezt is így egyre inkább átmenősen a beszédből kiabálásba
És ez már eleve elgondolkodtat azon, hogy feltegyem a kérdést neki, inkább hozzá sem nyúlok ( inkább romoljon meg, hogy akkor meg azért krákogjon ), csak, hogy ne legyen ez az értelmetlen veszekedés
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!