Bántalmazott gyerek voltam, apámék elváltak, egyedül maradtam apámmal aki ivott, sokat vert ittasan is józanul is.? S mikor mondom neki a múltat, durván támad, hogy beteg vagyok és aljasul rágalmazom? Nemtudok mit tenni vele?

Magaddal foglalkozz.

Amilyen klassz életed volt ugyan úgy viszonozd.

Téged mit érdekel ki mit mond.Nem ők mentek keresztül azon amin te!

Miért kéne bárkinek megfeleljél?Függesz közülök bármelyiktől.

Tudod amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten!

Iszonyú dilemma ez egy empatának. Én hasonlóban vagyok, de itt verbális bántalmazás, lelki megnyomorítás, különbségtétel. Élvezi, ha boldogtalannak lát. Kifele játszotta a mintaanyát. Rám irígy volt mindig is, mert szép voltam mindig és talán okosabb. Ezeket elszólásokból, arcvágásokból le lehet szűrni. Verés nem volt sosem. Ez egy betegelméjű anya. Személyisegzavaros rejtett nárcisztikus. Apámat is tönkretette, rákban hunyt el. Feldolgozhatatlan a vesztesége.

Tagad mindent, legutóbb hazugnak nevezett, pedig egyenes vagyok mindig, ő viszont végighazudta az életét. A rágalmazás a legújabb eszköze. Fene tudja, meddig süllyedhet még, így közel a 70-hez.

Mai napig csak én segítek neki.

Te érzed, meddig birod. Ha nagyon szenvedsz, no kontakt. Én most jutottam el ide. Én nem tudom feldolgozni, hogy sohasem szeretett. Rengeteget szenvedtem és sírtam. Sajnos az egyik testvérem ezt a tudatos/tudattalan viseljedést lemásolta, talán még durvább is nála..

Tehát vagy-vagy. Tiéd a döntés.