Lelki gondok 15-25 éves korban gyakoriak?

Mióta jársz szakemberhez?

Én is hasonlóképp voltam/(vagyok még néha) jelenleg én is terápiára járok, gyógyszert is írtak fel, de nem szedtem.

Sajnálom, hogy ennyire kirekesztettek a kortársaid. Próbáld meg tudatosítani hogy te ettől még értékes ember vagy. Nekem is nehéz volt, mert sosem éreztem hogy elfogadtak volna, sosem éreztem magam biztonságban mert a kortársaim engem is bántottak, éreztették velem, hogy nem vagyok közéjük való, és otthon is gondok voltak. Elmondom nekem mi/mik segítenek, remélem neked is használ. Kezdj el sportolni, ha kivitelezhető inkább közösségben, mint egyedül, mert még barátságokra is szert tehetsz. Úgy vettem észre hogy a sportoló fiatalok nem annyira gyakori a kirekesztés, hiszen egy csapat vagytok és közös az érdeklődési kör.Én 2éve kezdtem el harcművészetet taulni és túlzások nékül mondom, hogy megváltoztatott mindent, maga az hogy sport és motivációk, de a közösségnek is rengeteget köszönhetek. Fedezd fel, hogy mi érdekel, ha nem a sport akkor iratkozz be valami képzésre amit szívesen tanulnál, pl egy cukrász képzés. Próbálj meg olyan emberekkel beszélni és kapcsolatba lépni, akik motiválni tudnak. És még annyit ne felejts el, hogy a vátozás nem egy két hét alatt zajlik le, idő kell neked is hogy feldolgozd a sérelmeket és tovább lépj, légy türelmes és örülj a kis előrelépéseknek is.:)

Sürgősen szokj le a dokikról, kérdező! Neked nem depresszióellenes gyógyszerekre van szükséged (aminek az egyik mellékhatása pontosan az öngyilkosságra való hajlam erősítése), hanem az étrended megváltoztatására. Az áteresztő bél szindrómának a depresszió az egyik fő tünete. Ez pedig a mai táplálkozás hozománya.

Hogy értsd a dolog lényegét: egyes élelmiszerek (tej, glutén, hüvelyesek, kukorica, burgonyafélék) irritálják, begyullasztják a bélbolyhokat. Itt a bélen mikroszkopikus sérülések keletkeznek melyeken keresztül emésztetlen fehérjemolekulák kerülnek a véráramba. Ezek molekulák hasonítanak az egyes szervünk felépítésben is résztvevő fehérjékhez, így amikor az immunrendszerünk hadba száll ellenük, az adott szervünket is megtámadja.

Ez az oka a manapság rohamosan sokasodó autoimmun betegségeknek, ahová a depresszió is sorolható. Az orvostudomány azonban nem az okot karja megszüntetni, hanem csak a tüneteket.

Üdv, mivel épp itt van előttem egy tál felvágott paradicsom, így nincs jobb ötletem, hívj paradicsomnak... -.-"

Teljesen megértem a problémád, kereken 7 évesen kezdődött nálam ez szintúgy, azaz első osztályos koromtól.. Mind a 8 év kínkeserves szenvedés volt, mivel szegényesebb családból származtam mint a többiek, és kisebb voltam és gyengébb, én voltam a legsebezhetőbb amit a többiek is észre vettek, és ennek volt következménye.. Eleinte csak kisebb lökdösődések voltak, idővel viszont már rendesen megvertek, ellopták az olcsó ruháimat cuccaimat, megették a kajámat, ruha nélkül bedobtak és bezártak a zsúfolt lány öltözőbe, fej a wc - be, stb, és még sorolhatnám... Nem voltak barátaim, nem volt senki aki megvédett volna..

De mégis, itt vagyok 20 évesen, rendszeresen futok, edzek, normális, egészséges ételeket eszem, (többnyire) van egy gyönyörű barátnőm akivel nagyon szeretjük egymást, és nagyon nagyon jól működik a kapcsolatunk, (nem úgy mint a korábbiak) tervezzük az összeköltözést, és mostmár nagyon szeretek emberekkel találkozni, idegeneket megismerni, egyszóval imádok élni, majd ki csattanok, tele vagyok célokkal és álmokkal, amiket szépen lassan lépésről lépésre, már kezdek elérni...

Nem akarok itt kommentben regényeket írni, és nem is tudom hogy téged a hosszabb kifejtett verzió érdekel - e, vagy a rövidebb, alapabb verzió, de ha kicsit is érdekel hogy hogyan győztem le saját magam ilyen szempontból és vettem észre hogy basszus végre élek, akkor írj egy privát üzit, és szivesen elmesélem..

vagy akárkit érdekel, szivesen beszélgetek bárkivel :)

sok sikert mindenkinek

Paradicsom