Segíthet úgy valaki az embereknek, hogy közben saját magával is elég nagy gondok vannak? Milyen lehetőségek vannak?

Legnagyobb bajod: Roncsnak látod magadat. Pedig akiben megvan a segíteni akarás annak a személyiségével nem lehet nagy baj, maximum azzal ahogy látja saját magát. Az ilyenre tényleg nem hat a terápia, neked kell akarnod a változást. Nem csak úgy hogy mondod hogy változtatni akarsz, hanem el kell határoznod. Sokszor jobb hogyha magadtól szeretnél változtatni, mert ha még van valaki melletted, akkor tőle várod a csodát. Először írj le magadnak 10 jó tulajdonságodat és koncentrálj azokra. Akkor az ilyenek hogy :˝önostorozás, önsebzés, önbizalomhiány, öngyilkossági kísérletek˝ megszűnnek problémaként létezni az életedben. Egy kis pozitív gondolkodás nem ártana! Csak optimistán! :)

Írhatsz privátot is ha szeretnél beszélgetni. :)

Amíg te magad is roncs vagy, addig nem fogsz tudni mások számára igazán biztos ponttá válni, pedig ez szükséges egy terapeutánál. Ha viszont helyre tudsz rázódni és utána jutsz csak el odáig, hogy másokat kezelj, akkor bizonyos területeken (amiket magad is megéltél) a legjobb lehetsz. Sajnos rengetegen mennek úgy pszichológiát tanulni, hogy igazából önmagukat is gyógyítanák kicsit és ezért van rengeteg alkalmatlan ember a szakmában. Ha magadat se tudod kihúzni a gödörből, akkor választhatsz segítő szakmát, de jobb ha nem ezt. De egyébként én is "roncsként" szemezek ezzel a szakkal, csak mellette rengeteg munkát ölök abba is hogy tényleg kilábaljak a bajomból. Tudom, hogy bármilyen jó szándékú vagyok és bármennyire hasznos hozzászólásokat tudok néha pl ide is gyártani, az nem elég. Helyre kell jönnöm, hogy egyrészt hatékonyan tudjam csinálni, másrészt el tudjam viselni ezt a munkát, mert ugye elég megterhelő tud lenni azért amellett, hogy szép hivatás.

A kérdésed másik felére, csak pár tippet tudok adni. Sokan a szociológia irányába mennek el ha nem jutnak be pszichóra. Lehetsz gyógytornász is akár, vagy gyógypedagógus. Én voltam ilyen speciális gyerekekkel foglalkozó iskolában önkéntesként, nagyon szép hivatás. De igazából egy szimpla tanári pályafutást is megközelíthetsz úgy, hogy téged érdekel a pszichológia is. Nekem volt olyan tanárom, akinek érzéke volt ehhez és gyakorlatilag az életemet köszönhetem neki. Főleg a kamaszoknál hasznos, ha a tanár a lelküket is tudja ápolni. Illetve lehetsz szociális munkás is, dolgozhatsz segélyszervezeteknél, pl alkoholistáknak szánt rehab programban, vagy hasonlók. Esetleg a pszichológiai tanulmányokat el lehet vinni a művészetterápia felé is akár, az is nagyon érdekes tud lenni. Esetleg lehet foglalkozni a témával orvosibb szempontból is, akkor ugye ott a pszichiátriai, de úgy egyébként is van olyan hogy neurológia, agykutatás, sokat foglalkoznak a mai napig azzal, hogy a speciális gondozás igénylő emberek agya például miben tér el. Szóval rengeteg érdekes terület van, amibe belevághatsz és ahol nagyon hasznos ha érdekel a pszichológia és tudod használni a munkád során, bár nyilván ezek közül egyik se pont olyan munka mint egy terapeutának lenni, amivel gondolom te szemezel.

Nem olvastam a válaszokat, a saját tapasztalataimat írom.

CSAK az tud hiteles pszichológus lenni, aki maga is küzd problémákkal, és ki tud gyógyulni belőle. Aki "rendben van", az soha nem fogja úgy megérteni, átérezni egy személyiségzavaros ember nehézségeit, mint aki benne volt valaha.

A pszichológia szakon ezzel számolnak is. Azoknak, akik terapeuták lesznek, KÖTELEZŐ a saját terápia, nagyon magas óraszámban és intenzitással. Persze vannak, akik elmismásolják, kamu igazolásokkal, vagy eljárnak ugyan, de nem ásnak mélyre. Belőlük lesznek a rossz szakemberek, mert lényegében a saját problémáikat próbálják másokban kezelni.

De akik komolyan dolgoznak önmagukon is, azokból rendkívül jó és hiteles segítők lesznek. És vannak ilyenek! Pont attól jó szakemberek, mert a saját problémáikat le tudták győzni, és mert pontosan tudják, hogy a pácienseik min mennek keresztül.

Ami az egyéb lehetőségeket illeti: kérdés, hogy komoly segítséget, vagy félmegoldásokat szeretnél nyújtani. Rengeteg olyan segítő szakma van, ami épp csak valami pici kapaszkodót nyújt a segítségre szorulóknak. Az igazi segítség azonban a terápia, amikor valaki igazán mélyre ás magában, és komolyan hajlandó dolgozni magán.

(Jelzem, a terápia természetes velejárója, ha egy időben dühöt érzel az összes ember iránt. Nekem is volt ilyen. Aztán idővel rájössz, hogy vannak emberek - kevesen - akik képesek és hajlandók is változni. Na értük ÉRDEMES dolgozni.)