Van rákbeteg közeli rokonod? Ha igen, hogyan dolgozod/dolgoztad fel, hogy el fogod veszíteni?

Ne haragudjatok, valahova tényleg le akarom már írni. Anyukám végső stádiumú rákos, már mozogni is alig tud, rettenetesen gyenge. És én haragszom rá... nem eszik, nem iszik, mert gyakran van hányingere... csak alig valamit... a gyógyszerei beszedéséért is könyörögni kell, ő meg hisztizik. Tudom, hogy rettenetesen nehéz neki. De már mi se bírjuk (vagy én legalábbis). Nagymamámmal és Apukámmal lakunk egy házban újabban (elváltak, de jó a viszony). Apu a kórházi ügyekben segít, Nagyi ellátja, rettenetesen (irdatlanul) sokat tesz érte. Minden erejéből a segítségen van. Tornáztattam párszor Anyát erősítés céljából, az elején volt is motivációja, de már meg se kérdezem, csak egy "most hagyjál, hagyjál már!"-t kapnék. Nem tud egyedül mozogni, és amíg nem erősödik meg és nem kerül vállalható állapotba a mája (áttét), a dokik nem kezdhetnek vele semmit. Ő pedig nem biztos benne, hogy vállalná a kemoterápiát. De most egyébként se lehet még. Nem is tesz érte, hogy jobban legyen. Nem is tudom, hányszor kértük, hogy álljon fel, járkáljon egy kicsit a szobában, vagy üljön ki velünk a kertbe. Már ülni se tud 1-2 percnél tovább. Ma szerzett apukán egy tolószéket, hogy könnyebben közlekedjenek (kocsiig, kocsitól a kórházba stb.). A legkisebb dolgon is kiborul. Nem tudok vele megbeszélni semmit (ahogy eddig tettem). Mindig sokkal szorosabb volt a köztünk lévő kapcsolat, mint Apu és köztem. De most senkivel semmi. Gimnazista vagyok. A suliban általában tök jól elvagyok, de itthon úgy utálok már lenni. Olyan rossz hangulat lengi be a teret, minden délután, minden este.

Ti hogy csináljátok/csináltátok? Hogy viseltétek? Folyton arra gondolok, hogy miután meghal (mert meg fog halni - ezt eleinte eszméletlen nehéz volt elhinnem, de egyre könnyebb... nagyon sokáig hittem/bíztam a teljes gyógyulásban... én naiv), az jár majd az eszemben, hogy nem törődtem vele eleget, nem segítettem, nem éreztettem vele, hogy szeretem. De nem tudok közelebb kerülni hozzá. Nem megy.

Nektek milyen, milyen volt?

Hosszú lett, tudom, bocsi; köszi annak, aki elolvasta.