Édesanyám nagyon súlyos beteg és bár tényleg reménykedem , de lehetséges hogy el fogom veszíteni őt . Több helyen csontáttétje van , lebénult a betegségétől, egy nagyon csúnya felfekvése van , és egy kétoldali tüdőgyulladása ?

mindannyian elmegyünk. sajnos van, aki hamarabb, mint kellene.

Nincsenek rá szavak, mennyire sajnálom, ami veletek történik. Olyan igazságtalan az egész.Anyukád nagyon küzdött, hogy kibírja,hogy fel tudjon nevelni Téged.Mondd el neki rengetegszer, hogy mennyire szereted.

Nehéz lesz neked utána. Pszichologus, gyásztanácsadó segítsége biztosan kelleni fog, mert valószínű, hogy depresszios leszel. Több éves terápiára lesz szükséged.Ha párod kitart és melletted lesz, az nagy segítség lesz neked.Nagy teherrel a hátadon kezded az életedet.De bármilyen hihetetlennek tűnik, lehetsz még boldog és felszabadult. Majd a saját családod , a párod, a gyerekeid lesznek azok, akik melletted állnak, akik feltétel nélkül szeretni fognak. Boldog család lesztek. Hidd el, másoknak sem sok ember jut, akire számíthat. Csak tarts ki és ne feledd, hogy az élet véges. Minden szép és boldogító dolgot meg kell ragadni és bele kell gyömöszölni, hogy békésen haljunk meg.

Fogadd együttérzésünket.

Sajnos ezen (majdnem) mindenki átesik, te egy kicsit túl fiatalon.

Ha majd a fájdalom tompul kicsit idővel, akkor kezdj el azokra a szép emlékekre koncentrálni, amiket együtt éltetek meg anyukád hiánya helyett. Át kell állnod arra a gondolkodásmódra, hogy "milyen jó, hogy ő létezett" ahelyett, hogy "milyen rossz, ő már nem létezik."

Őszinte részvétem így ismeretlenül is! :(

Le a kalappal előtted, hogy ezt így bírod. Én 45 éves voltam, amikor az én anyukám meghalt, szintén csontáttét, felfekvés. Nagyon nehezen bírtam.

Sok Erőt kívánok Neked!

Ó istenem nagyon sajnálom,hogy ezen kell átmennie anyukádnak és neked is.

Légy vele minél többet,bár ez gondolom ez most is így van.Gondolj arra,hogy ő azt szeretné boldog légy.

Ha bekövetkezik a legrosszabb ne adj isten akkor gyászold meg sírd ki magad ,de aztán élj!!!

Kitartás és a legjobbakat kívánom.

Nagyon elkeserítő helyzet. Sejtem, hogy milyen lehet, nekem apukám volt egy darabig lebénulva és nagyon sovány volt, nem tudott rendesen nyelni, gyenge is volt, nagyon szomorú voltam. Ez "csak" pér hétig tartott mondjuk. Utána elhunyt, akkor borzasztóan megviselt, de rájöttem, hogy így legalább nem kellett hónapokon és éveken át lebénulva feküdnie. Azt sem bírtam volna lelkileg és neki elviselhetetlen lett volna.

Néha már az is jobb sajnos ha vége mindennek és elmúlik a szenvedés. Viszont hadd mondjam el, hogy én keresztény vagyok és bízom benne, sőt, tudom, hogy van mennyország, ahova elhunyt szeretteink kerülnek. Nem lesznek velünk fizikailag, de látnak minket majd.

Esetleg még azt tudnám javasolni, hogy imádkozz sokat érte. Egy ateistának biztos nem tetszik a válaszom, de én tapasztaltam, hogy borzalmas érzésekből és fájdalmakból is van kiút a hit és az ima segítségével.

Akármi történik édesanyáddal, imádkozz és kikeveredsz a rossz helyzetből.

Orvostudományi szempontból is lenne javaslatom, bár gyanítom, nem sokra mégy vele. Érdemes szétnézni a többi kórházban, nem ott ahol kapja a kezelést, hanem máshol, hogy esetleg van-e olyan kezelés, ami a ti kórházatokban nem elérhető. Sose tudni.

Azt írtad, hogy csontáttétje van. Milyen az elsődleges daganat?

Annak függvényében érdemes keresni kezelést, hátha találsz olyat, ami segíthetne rajta.