Furán élem meg, hogy apám ismét gyermeket vállalt. Rossz ember vagyok?

24 éves vagyok, az apám akkor hagyott itt engem és az anyámat, 16 éves voltam. Azóta hullámzó a kapcsolatunk. Ritkán találkozunk. Leginkább azért, mert messze lakik. A lényege az, hogy közel sincs bizalmas, apa-lánya viszonyunk. Nekem ő mindig idegen volt egy kicsit. Még akkor is, amikor vele éltem. Sosem éreztem belsőleg közel magamhoz. Most meg pláne...

Most, 51 éves és a nálam (8!!!) évvel idősebb párjának gyereket csinált. Októberben fog megszületni.

Velem van a baj ha teljesen idegennek érzem magamtól a dolgot és nem érzem azt, hogy testvérem fog születni? Magától, az apámtól is távol állok, akkor hogyan legyenek érzelmeim a születendő gyerek iránt?

Tényként felfgtam, elfogadtam, de fura, ha arra gondolok, hogy vér szerint a (fél)testvérem lesz.

Nekem totál közömbös ez így, nem hat meg. Idegen.