Mit kellene tennem/tennünk ebben a helyzetben?

Röviden amit rólunk tudni kell: testvéreimmel mind nagykorúak vagyunk, nekem már gyermekeim vannak, külön élek, testvéreim viszont otthon a szülői házban.

Édesanyám közel 50 éves, lett egy új kapcsolata kb 1 hónapja. Eleinte nem volt biztos a bemutatásban sem, most azonban erőszakosan azt hangoztatja, hogy nekünk el kell fogadnunk a választottját és az új kapcsolatát.

(Egyébként a párját egyikünk sem tudja igazán bevenni, de ennek talán a rövid idő az oka, meg egyébként is nagyon furcsa egy ember. )

Édesanyám teljesen megváltozott mellette, borzasztóan lefogyott már ezidő alatt is, lényegében nem eszik semmit sem.

Na most a helyzet a következő: eddig napi kapcsolatban álltunk, más nem az unokák miatt.

Az elmúlt időszakban nem jár haza, csak a ruháit kimosni.

A testvéreimmel egyáltalán nem beszél, nem keresi őket, ahogy engem sem. Úgy kell neki könyörögni, hogy időnként legalább az unokáit látogassa meg, de már az sem olyan, mint ezelőtt, mert még nálunk is a párja van részéről körbe ugrálva, kb végig rajta lóg a pasi és nem engedi, hogy velem beszélgessen. (Példa: mesélek akármit, emberünk rendszerint beleszól -ha éppen beszélek akkor is- egy teljesen más témával, ami róla szól és elkezd 'sutyorogni' anyámnak, aki innentől kezdve nem figyel rám).

Teljesen tele tömi anyám fejét, hogy mi el akarjuk tőle venni és hogy mi nem örülünk a boldogságának, ami egyáltalán nem igaz, csak egy kis időt szeretnénk néha vele tölteni.

Amikor vázoltam édesanyámnak a problémát, azt a választ kaptam, hogy ez az ő új élete, majd amikor megkérdeztem, hogy nekünk az új életében hol van a helyünk, egész egyszerűen válasz nélkül hagyott.

Szerintetek mi lenne erre a megoldás?

Őszintén, engem (is) nagyon megvisel, szomorú vagyok miatta, állandóan sírok, ami a gyerekeknek egyáltalán nem jó, nem akarom, hogy ezt érezzék rajtam, hogy bánatos vagyok állandóan.

Testvérem szerint ideje lenne 'elengednem' ezt a dolgot es véglegesen kizárnom az életünkből, hiszem sem az én viselkedésem nem jó a gyerekeknek, sem az, hogy lényegében eltűnt az életünkből.

Viszont ha én ezt a döntést meghozom, többet nem engedem vissza az életünkbe, férjem anyukája sajnos ugyanez miatt nem részese az életünkben, csak ő gyerekkorukba hagyta el őket egy férfi miatt.

Ti mit tennétek?

Erőltessem vagy hagyjam?