Nem jövök ki jól apámmal, és nem tudom miért. Nem kér semmi lehetetlent, de mégsem tudom, vagy akarom megtenni. Melyikünk lehet a hibás, hogy így alakult az életünk?

Anyám jobban szereti a testvéremet, ezt ki is mutatja, meg is mondja. Apám folyamatosan védett már gyerekkorban is anyámtól, mert soha nem volt igazságos köztünk. Apám viszont ugyanúgy szeretett minket, nem tett különbséget. Szigorúbb, de következetes, és mindannyiunkra ugyanaz vonatkozott. Alap a ne hazudj jelszó. Ha gond van azt meg kell beszélni, és meg lehet oldani. Ha egyest kaptam mert nem tanultam, vagy nem volt házim, akkor amíg ki nem volt javítva, addig kevesebb játék volt, vagy valami más. Hazugságért viszont robbant, akkor volt kiabálás is. Néha ki is kaptam, az öcsèm is, utólag visszagondolva teljesen jogosan. Nem tudom a rossz érzéseim mi miatt vannak irányába. Van külön lakás, kaptam autót, jogsira pénzt( bár az elment). Mostanában sokat nyaggat, hogy menjek el nyári munkára, keressek pénzt, és ezen sokszor összekülönbözünk. Elmondtam, hogy én annyira nem alkalmazott akarok lenni, hanem vállalkozó. Akkor gyakorlat kellene a szakmámban, szerinte, hogy ne az alkalmazottaktól függjek mindíg. Nem ugyanúgy látjuk a dolgokat sajnos. Esetleg ez lenne az oka?