Miért haragszol a legjobban a szüleidre?

Igen.

Apám elhagyott egy új nőért (sosem az volt a bajom, hogy összejöttek, mert örültem, hogy boldog, csak a tény, hogy onnantól kezdve totál leszrta a fejem - és máig.

Sokkal jobban szereti a nő kisfiát, mint engem valaha is, mert ő "fiút akart", én meg lány lettem.

Hát bocs bmeg.

Apámra azért, mert minden feszültségét rajtunk vezette le, miközben kifelé a mintaapa/férj képét sugározza a mai napig. Még templomba us eljár képmutatóskodni. Valaki hallaná a templomban, el se hinné, hogy miket művelt otthon.

Anyámra meg azért, mert szemet hunyt afelett, hogy apám bánt velünk (vert és aplári nyelvezettel illetett minket), és a kényelmes életet választotta ahelyett, hogy a gyerekei érdekét nézte volna, egy ostoba esküvői fogadalomra hivatkozva. Jóban rosszban.... -_- Ja, csak azt felejtette el, hogy ez rájuk vonatkozott, nem arra, hogy mi jóban vagyunk-e apánkkal. Mi, akik ki voltunk szolgáltatva.

Apám a tizenéves korom nagyrészében alkoholista volt, majd miután leszokott úgy viselkedett velem, mint egy idegennel. Itthon soha semmi házimunkát nem csinált tíz éves korom előtt óta, konkrétan hagyta anyámat cipekdni azután, hogy műtéte volt és nem lehetett volna. Amikor anyai nagyapám, akinek amúgy sokat köszönhet, kórházban volt és haldoklott, ő részegen beb@$7va otthon azt ecsetelgette, hogy de jó lenne, ha meghalna, majd amikor tényleg meghalt azt kezdte mondogatni már másnap, részegen, amikor csak ketten voltunk otthon, mert anyám intézte a temetést és egyebeket, hogy de jó lenne, ha már mamám se élne... Ja meg már pici koromban befoglalta az egyik hálószobát, mert ő több műszakban dolgozik, és nem akar hozzám felkelni, aztán végül otthoni életem végéig anyámmal volt közös szobám, apámnak meg külön.

Anyám meg a másik szülők mintaképe.... És az a legszomorúbb, hogy rá is van okom bőven haragudni még azon felül is, hogy eltűrte apámat, sőt, ha csúnyakat mondtam apámról, vagy apámnak, akkor mindig engem cseszett le. Kiskoroban a tanulással terrorizált, ordibált, ha négyes lett valami, volt olyan, hogy valamit nehezen tanultam meg, erre ő a koncentráció érdekében elzárta otthon a vizet, bezárta a wct, hogy ne igyak és járkáljak wcre a tanulás helyett, majd amikor sírtam eldugta a zsebkendőt, mert pocséklás, ha kifújom az orrom... Amikor 8 éves voltam, egy barátnőmnél voltam egy délután, egy másik velem egyidős kiscsaj, aki szintén ott volt, azt mondta neki, hogy leszbikus vagyok és szexeltem a másik velem egyidős lánnyal. Anyám ezt elhitte, és hazamenet a vasút parkolójában, megrángatott, szerintem meg is ütött, és ezt így addig, amíg "be nem vallottam az igazat" és nyilván nem történt semmi velem meg a másik csajjal, de ezt nem hitte el, szóval azt kellett mondanom, hogy 8 ÉVESEN SZEXELTEM EGY MÁSIK 8 ÉVES KISLÁNNYAL. Mindennek tetejébe aztán otthon jól felvilágosított szexuálisan, hogy "bzinak lenni bűn, és ne döntsek úgy, hogy az leszek". Mindemellett túlkontroláló volt, gyakran zsarolt érzelmileg, volt, hogy meglopott, tizenéves koromban azzal gyanúsítgatott, hogy a nőket szeretem, de közben azzal is, hogy a koliba az összes csávó megdugott már. Akkor egyszer meg akart verni, amikor 18 voltam azért, mert télen be akartam hívni a macskát, és amíg kiállta két másodpercre nem volt rajtam pulcsi. Amikor 15 voptam, volt egy műtétje, pár napig kórházba volt, ő azt mondta, hogy nem súlyos a gond, és ne látogassam meg. Egyszer meglátogattam, akkor is leszidott miatta. Aztán, amikor volt a macska behívós eset, abból vita lett, és hozzámvágta, hogy ő akkor a műtétnél majdnem meghalt, én meg csak egyszer látogattam meg. Azóta se tudom, hogy mikor hazudott nekem a műtéttel kapcsolatban. Én meg ha sokkal kisebb dolgokról kamuztam, pl nem mondtam el egy négyest általánosban, vagy középiskolába kisebb összeget mondtam a befizetendőre, és a többit én fizettem, hogy kevésbé terheljem, akkor én voltam a világ leg$7@rabb embere. Mondjuk egyébként ő már, amióta az eszemet tudom, nem bízott bennem, tehát nem csak azóta feltételezi, hogy hazudok neki, hogy rájöttem, hogy hasztalan vele őszintének lenni. Plusz folyton panaszkodik, hogy keveset beszélünk, de ha beszélek hozzá abból gyakran vita lesz, vagy épp nyomkodja közben a telefont és pofákat vág. És anyámra talán azért haragszom jobban, mert ő józanon csinálta ezt, ő sokszor a bizalmammal is visszaélt. Apám meg részegen egy sggfej, józanon meg nem jó szülő.

"Apámra", mert elhagyott.

Anyámtól az nem volt szép, hogy hatosztályos gimnáziumba íratott, de ha most lennék gyerek direkt rosszul írnám meg a felvételit.

A rendszeres következetlenségük miatt, ami hozzájárult a mai napig tartó szorongásomhoz. Illetve azért, mert a saját szorongásukat a kezelés (vagy legalább a felismerés) helyett átadták nekem. Ha megígértek valamit, azt bármelyik pillanatban visszavonhatták vagy megváltoztathatták anélkül, hogy ezt bármivel kiérdemeltem volna. Egyáltalán nem voltam erőszakos, követelőző gyerek, nagyjából bármit elfogadtam volna, amit tesznek/mondanak. Ha valamit kaptam, akkor hálás voltam érte és megbecsültem. Ha nem, akkor szó nélkül tudomásul vettem, hogy most nincs rá pénz, vagy bármi más indokot.

Pl. nem egyszer fordult elő, hogy fiatalabb koromban megkérdeztem őket, hogy elmehetek-e x helyre/eseményre. A "kérdezd meg anyád/apád" köröket lefutva az volt a megegyezés, hogy igen, mehetek. Aztán amikor eljött a nagy nap és már a cipőmet húztam, akkor eldöntötték, hogy inkább mégsem mehetek.

Volt, hogy beleegyeztek, hogy mondjuk egy barátomnál aludjak. Aztán miután ebben megegyeztünk, folyamatosan próbáltak rávezetni, hogy mégsem kéne, mert nem is olyan jó másoknál aludni, biztos zavarom majd a szüleit, ők is utáltak máshol aludni gyerekkorukban, miért nem jó itthon, stb. Szóval nem volt pofájuk visszavonni az ígéretet, hanem velem akarták kimondatni, hogy oké, mégsem megyek inkább.

Volt, hogy el szerettem volna menni egy táborba, megkérdeztem otthon, hogy anyagilag beleférne-e. Igen, persze, menjek nyugodtan. Aztán amikor be kellett volna fizetni, jött a szájhúzás, meg a "remélem tudod, hogy most a következő 3 évi szülinapodra és karácsonyra nem kapsz semmit". Pedig ha ezt a megkérdezéskor tisztázták volna, akkor eleve nem jelentkeztem volna és egy óra múlva elfelejtettem volna az egészet.

Piszlicsáré dolgoknak tűnnek így utólag, de a mai napig sem bírom elviselni, ha valaki következetlen és hülyét csinál belőlem azzal, hogy én tartom magam egy közösen megbeszélt dologhoz, ő meg vagy lesz#rja, vagy már el is felejtette, vagy eleve nem gondolta komolyan.

Apámra haragszom a legjobban mert 9 éves koromig laktam velük egy 3x4 méteres szobában ahol bent bagózott.

Allergiás meg asztmás lettem tőle egy életre.

Haragszom rá, mert nem érettségizett le és nem tanult tovább hanem egy pusztulat szakmunkással gürizte végig a nyugdíjig két munkahellyel, míg a tőle 5 évvel fiatalabb korosztálybelije (osztálytársam apja) csak egy vonatospincér volt, de 89 után kocsmát nyitott, ma dohánybolthálózata van és alpolgármester, apám meg 15 éve a temetőbe!

Szédüljön is a sírjába, addig forogjon!