Szükségem lenne egy anyára, de nincsen. Mit tegyek?

Kisgyerekkoromóta nem foglalkozik velem. Mindig bántalmazott vagy csúnyán bánt velem, nagyon megutáltam. Sosem éreztette azt, hogy szeret, nem tett értem semmit és ivott. Azt hittem, amikor elköltöztem tőle, hogy túlleszek rajta hamar, de nem. 17 voltam, amikor elhagytam és most lassan 22 vagyok, de az utóbbi időben egyre jobban úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki az anyját szeretné. Páromon próbálom kiélni a kisgyerek énemet, mesét nézek, hiányzik valaki, aki az anyám lehetne, aki mellettem van, egy példakép, aki segít mindenben és támogat. Az életben eddig mindent nekem kellett megtennem magamért, nem volt ott senki, hogy segítsen. Úgy érzem, hogy egyre jobban depressziósabb leszek.