Párom gyereke, hogyan beszéljük meg?

Elvált vagyok. A lányomnak soha nem veszéltem egy rossz szót sem az apjáról. Ő bármit elmesélt nekem,hogy mi volt láthatási időben,vele örültem,vagy vigasztaltam. De nem fúrtam őket! Közben nekem us lett egy új párom. Neki volt akkor egy kamasz fia. Őt az exfeleség,és a mama egyfolytában befolyásolta. A fiú mindent is megtett,csakhogy mi szétmenjünk! Én őt is mindig szeretettel fogadtam. Már eljutottunk odáig,bár 25 éves,hogy jobb kapcsolatom van vele,mint a saját anyjával.

Az más tészta,hogy az egész fiatal kora abból állt,hogy az anyja uszogatta ellenünk,így eléggé elveszett felnőtt lett belőle. Élő példa előttem,hogy az anyák képesek a saját gyermeküket tönkre tenni lelkileg,csak azért,mert tőle elváltak.

Válás után 4 évvel ismerkedtünk meg,ha esetleg valaki azt gondolná,hogy családromboló vagyok.

Persze, hogy próbálgatja magát, hiszen kamasz PLUSZ nem hülye ő, pontosan tudja, hogy utálod, mint a szrt.

Ne szépítsd, mert ez az igazság.

Én a mostohalány voltam, és gyomorgörcsöm volt, amikor menni kellett (kellet, sajnos), mert a mostohaanyám a háta közepére nem kívánt.

Ó, nem mondta, annyi tartás nem szorult belé, csak "éreztette" ilyen passzív-agresszív módon.

Nem voltam ostoba, tudtam, ha tehetné, a megyéből is kitiltana :D

Egyébként megpróbáltad akár egyszer is a gyerek helyébe képzelni magad? Apa-anya elváltak, anya apa ellen uszít, ráadásul még apa új barátnője is utál.

Aztán nem kell csodálkozni, hogy nem viselkedik "mintagyerekként", mikor 11 évesen ezernyi baja van.