Meghallgatnátok a fiatokat, ha el akarná mondani, hogy ha valami, teljesen váratlanul történne vele, akkor hogy temessék el? Fiatal lenne.

Nem. Ennyi erővel én is elmondhatnám neki, az anyja is, a nagyanyja is, a nagyapja is, a haverjai is sorban, a többi ismerőse, rokonok.

Mi értelme ennek? Eleve nem szabadna úgy nekifutni az életnek, hogy "ha történik valami". Ha én elmegyek valahova, akkor 100%-ig úgy számolok, hogy haza is fogok érni épségben. Nem kerülök se kórházba, nem sérülök le, pedig ezekre is van esély.

Ha meg mégis történik valami, akkor már nem tökmindegy neki?

#1.

,,Azután említené, hogy meghalt valaki tragikus hirtelenséggel."

Így érthető, én meghallgatnám. Az más volna, ha folyamatosan erről beszélne látszólag ok nélkül. Persze akkor is meg kell hallgatni csak úgy más a helyzet, mert akkor azt is kikéne deríteni miért foglalkoztatja a téma.

Azután említené, hogy meghalt valaki tragikus hirtelenséggel.

Hát ha mondjuk egy rokonom halna meg, utána senkitől, még a saját gyermekemtől se szeretném hallani, hogy ő hogyan szeretné ha eltemetnék. Friss a gyász, akkor még nem. De amúgy bármikor.

Én igen. Kamaszkorom óta tudom, hogy nem szeretnék koporsós temetést.

Lehet, hogy a halottnak már mindegy, de engem kiráz a hideg a gondolattól, hogy koporsóba tesznek és föld alá helyeznek. Csak remélni tudom hogy ha eljön az idő tiszteletben tartják a kérésemet.