Szülőként melyiket fogadnád el inkább, ha a "kislányod" 18 évesen bejelentené, hogy a lányokhoz vonzódik és bemutatná a barátnőjét, vagy ha 18 évesen közölné veled, hogy gyermeket vár és meg akarja tartani?

A második. Van olyan barátom, aki 19 évesen szült, szuper anya és rendben van azóta az élete is. Nem mellesleg imádnék fiatal nagypapa lenni.

Az első esetben tudnám, hogy sok nehézsége lesz az életben és annak is kisebb az esélye, hogy valaha gyereke lesz.

Mert ha nem fogadom el, akkor hirtelen nem lesz majd leszbikus vagy elillan a terhesseg? 18 éves. Joga van a saját életéről dönteni, ha gyereket akar, akkor gyereke lesz. A szexuális irányultság meg veleszületett, esélyes, hogy már jóval régebben feltűnt, nem a fiúk érdeklik.

Nem Magyarországon élek, itt pl elfogadott a homoszexuálisok házasságkötése, örökbe fogadhatnak gyereket és beranyasagra/mesterséges megtermekenyitesre is lehetőségük van.

#4 baba/kisgyerek mellett 100%ban kivitelezhezetlen a gyári munka... De még egy sima 2 műszakos is.

Nem tudom, melyik lenne rosszabb, unokát semmiképpen nem akarok, de azt sem, hogy nehezebb legyen az élete a másik variáció miatt (nem mintha egy férfivel könnyebb lenne)

Mindkettőnél azon aggódnék, hogy meg fogják bélyegezni egy életre.

Az elsővel nincs mit csinálni, az nem választás kérdése. Akkor mutassa be a barátnőjét, ha szeretik egymást, akkor természetesen ugyan úgy családtag lesz, mintha férfit szeretne.

A másodiknál vannak opciók és van választás. Alapból azt támogatnám, hogy vetesse el, de nem dobnám ki a gyerekemet akkor sem ha meg akarná tartani. Annyit hamar világossá tennék, hogy nem én fogom nevelni a gyereket, amíg ő bulizik. Normális mértékben segítenék, ugyan úgy mintha 25-30 évesen szült volna, de igenis vállalnia kéne a felelősséget a gyerekért.