Mit szólnátok ha az egyik gyermeketek (akár fiú, akár lány) bejelentené, hogy szeretné bemutatni a barátját/barátnőjét? (bővebb lent)

Én ugyan nem szülő vagyok, hanem veled egyidős csaj.

Nekem volt már külföldi barátom. Nem különösebben érdekelt itthon mit szólnak hozzá. Semmi probléma nem volt, ha kellett én fordítottam. Így is jó hangulat volt és nem okozott problémát, hogy szüleim nem beszélnek egyéb nyelveket. Én egyébként is örültem, hogy nem fognak leégetni a hülye kérdéseikkel. :)

A külföldre csábítással pedig úgy vannak, hogy mennének ők is, ha lenne rá lehetőség. Az egész család belátja, hogy itt nincs semmire lehetőség.

Szóval nem hiszem, hogy aggódnod kellene.

Nahát, nekem meg finn a férjem :):) Nem is értem, hogy ebből egyátalán hogy lehet gond ????

Nem egy sorozatgyilkoshoz mentem hozzá könyörgöm. Az meg hogy külfödre csábít.. hát, előtte is kinn éltem, soha nem terveztem hazaköltözést. Mutasd be nyugodtan szerintem nem lesz baj.

Szia!

Szerencsere a mi szuleink eleg rugalmasak ilyen terden.

En egy erdelyi-magyar ferfihez mentem ferjhez es Kanadaba elunk.

A noverem a jovo honapba megy ferjhez egy eszak-ir fiuhoz.A srac nem beszel magyarul,a tesom tolmacsol a szuleimnek mert az en szuleim se tudnak angolul.De az elso perctol elfogadtak es szerettek.

Most a hugomat is egy eszak-irorszagi fiuval hozta ossze a sors.A fiu 2 eve Magyarorszagon dolgozik.O ert mat magyarul es egy kicsit beszel is.2 hete volt az eljegyzesuk.:)

Szoval,mint latod nem te vagy az elso akivel ez megtortenik:)Ha te egy finn fiut szeretsz akkor a szuleidnek azt kell elfogadni.

Mondjuk en sajnos tudok ellenpeldat is.

A sogornomnek meg roman a pasija es nem fogadjak el a csalad.Pedig nagyon rendes a srac.

Mondjuk az erdelyi-magyarok es a romanok elegge hadi labon allnak egymassal.

Sok sikert az elso talalkozashoz:)

Nagyon érdekes egy téma, mert én is Finnországban voltam ősszel pár hónapot. A szaunában megismerkedtem egy jófej finn lánnyal, aki elmesélte nekem, hogy a barátja francia. Már jó ideje együtt vannak, és az ünnepeket általában Franciaországban töltik a fiú családjánál. Ő maga nem beszél franciául, illetve csak érteget pár szót. A fiú finnül nem beszél, így németül kommunikálnak egymással (egészen vicces lehet, mikor egy francia meg egy finn németül beszél egymással... :P). A fiú emellett beszél angolul egy keveset, illetve a szülők is pár szót gagyognak angolul, németül viszont egyáltalán nem tudnak... A lány jól beszél angolul.

Az a lány is pont emiatt aggódott eleinte, hogy milyen nehéz lesz a kommunikáció így, de végül megoldották. Van, hogy három nyelven is beszélnek egy családi vacsoránál, illetve a lány elkezdett franciául tanulni. :)

Szülőként nem tudok hozzászólni a dologhoz, de az biztos, hogy a férjem és én vívjuk a saját kis harcunkat a mi szüleinkkel, mivel feltett szándékunk, hogy két éven belül visszamenjük Finnországba. Ők meg persze nem akarnak engedni, mivel eléggé önzőek, és azt gondolják, hogy kisajátíthatják maguknak a saját gyereküket, hogy annak ne legyen saját élete.

Lehetnek ebből súrlódások, de én csak azt tudom mondani, hogy megéri a saját véleményedhez ragaszkodni akkor is, ha szülői ellenállást tapasztalsz.

Egyébként meg a finn pasik csodaszépek, és egy-egy szebb példányt meglátva néha nagyon sajnáltam, hogy én már elkeltem. :P