Aki a szüleivel marad egy házba, az teljes mértékben ki van használva?

Mekkora szakértő itt mindenki, amikor más életének véleményezéséről van szó. :D

Természetesen, minden szülő-gyermek kapcsolat egydimenziós, (és persze ugyanolyan), tehát egy félmondat alapján le lehet vonni a konklúziót. :D

A kérdezőnek: ennyi információból nem igazán lehet semmi okosat mondani, különösen úgy, hogy nem ismerjük a szóban forgó konkrét személyeket, sem az élettörténetüket, sem a kapcsolatukat. Arra kell törekedni, hogy az érintett felek mindegyike elégedett legyen a helyzettel.

Igen, olyan is van, hogy a 30+ éves fiú külön bejáratú rabszolgaként tekint a szüleire, és olyan is, hogy a szülők elnyomják a gyereket, például fizetése nagy részét be kell adja a közösbe.

És olyan is van, ahol a gyerek és a szülők normális viszonyban élnek egymás mellett. Mindenkinek megvan a maga élettere, a másikat nem zavarják, ha nem muszáj. Az meg hülyeség, hogy az „élet rendje” az, hogy a gyerek mindenképp elköltözik. Rengeteg alternatíva van, ami nem arról szól, hogy a gyerek különköltözik a szüleitől. Meg aztán, ha nincsenek meg hozzá a feltételek, miért is lenne elvárható a költözés?

Gyakoribb, hogy a szülők vannak kihasználva és kiszolgálják felnőtt fejjel meg nem ad bele semmit a közösbe.

Mondjuk azt lehet kihasználni, aki hagyja.