Van olyan ember, aki -viszonylag- normális viszonyban maradt a szüleivel, amíg kamasz volt?

Az én gyerekeimmel nem volt gond, hálistennek. Eddig legalábbis. Az utolsó most 17 éves, még kamaszkorban, de jóban vagyunk.

Megmagyarázni nem tudom, ezt tőlük kéne megkérdezni, minden más önfényezésnek hatna, és ilyen nem áll szándékomban. Soha nem tartottam magam szuper jó anyának, rengeteg dologban követtem el hibát, mégis így alakult. Lehet, hogy csak szerencsém volt, mert jó az alaptermészetük? Az is lehet. Majd megkérem őket, hogy keressék meg ezt a kérdést és válaszoljanak. A háromból ketten tudom, hogy már regisztráltak, de nem túl gyakran írogatnak.

Elvált szülők gyereke vagyok.

Nekem a kamaszkorom egyenesben tartott a szüleimmel azzal a módszerrel, hogy: - anya nem engedi —> akkor apa megengedte és persze fordítva is, hogy bosszantsák egymást. Így nem volt miért lázadozni, minden meg volt oldva. És nem, nem zülltem el :D

Ahhoz, hogy egy kamaszkor simán menjen le, ahhoz minimum adottnak kell lennie a nyugodt, normális szülői környezetnek.

Nálunk nem rajtam múlt, hogy tönkre van menve a kapcsolat mind a két szülőmmel. Az, hogy a kamaszkorom kezdetére érte el az alap családi probléma a csúcsát és akkor adódott hozzá még egy rakat másik gond, az szerintem 98%-ban nem rajtam múlott.

Nem rajtam múlott, hogy 12 évesen azt tapasztaltam, hogy mindenki tanulhat önállóan, engem meg még mindig kikérdez anyám, annak ellenére, hogy amikor nélküle tanultam is jól teljesítettem. Ráadásul ő rosszul is csinálta ezt a szerintee segítséget, szerintem kártékony dolgot, mert konkrétan azt várta, hogy szó szerint mondjam el a füzetbe leírt vázlatot, pedig amúgy max a neveket és az évszámokat kell tudni.

Szerintem arról sem én tehettem, hogy én anyámmal votam közös szobában, úgy, hogy két hálószoba van a házban, csak ugye a másikban apám van egyedül. Ez is egy olyan probléma, ami mondjuk 12 éves koromig nem okozott konfliktust, mert engem nem zavart.

De az sem rajtam múlott, hogy anyám túlkontroláló személy. Tehát ő képes abba is beleszólni és ordibálós vitát rendezni, hogy betűröm-e a pólót a nadrágba, vagy sem. Az meg más kérdés, hogy minél idősebb az ember, az ilyet annál nehezebben viseli el.

Az, hogy apámmal 12 éves korom körül romlott meg a kapcsolatom, mert ő munkahelyet váltott és alkoholista lett, szintén nem rajtam múlott. Jó, ő betudta magának, hogy kamaszkor, meg az internet tehet róla, de attól még nincs igaza. Talán ha nem ordítozott volna ittasan, nem vágta volna hozzám százszor, hogy dögöljek meg, akkor talán nem úgy gondolnék rá. Az meg már csak hab a tortán, hogy anyám meg őt védi... Mert milyen jó, hogy leszokott a piáról, de am itthon semmit nem csinál, úgy viselkedik, mint egy idegen. a velem való kapcsolatot meg letudja annyival, hogy ha visszamegyek hetente a koliba ad valamennyi pénzt.

És az a baj, hogy nem is értik mi a baj, mert ők anyagilag mindent megtettek. Persze, csak nekem nem a heti öt-nyolcezer forint kell, hanem az, hogy az apámat érdekelje, hogy mi van velem, az, hogy a saját anyámmal tudjak úgy beszélni, hogy ne legyen instant ordítás, ha én máshogy gondolkodom, mint ő.

19l

#8 Így van ha felhajtasz szembe az autópályára mindenki hülye csak te nem... Nyilván. Minden szülő hibás, szerencsére a gyerek sosem az. Sosem kezd balhét, elvégre csak 5 percenként ingadozik a hangulata... Így könnyű elviselni ezt az állapotot. Nulla élettapasztalata van kvázi, de nyilván jobban tud mindent :) Türelem nulla, normális párbeszédre képtelen de elvárások az egekben :)

Segítek kicsit. A Hormonok megjelenését nem tudják kezelni a gyerekek mert ilyen sosem történt velük. Pont ahogy az idős emberek klimaxolnak, vagy a nők havonta hormon löketet kapnak. Ezért konkrétan kikelnek magukból és nem tudnak viselkedni, ezért van balhé. Nem tudják elfogadni hogy ők változnak, és idő kell ezt feldolgozni és megszokni... Csak hát ehhez élet tapasztalat kell nem pedig arc ;o)

De kérdezz meg piszológusokat, nyugodtan... Vagy olvass utána... Ha nincs balhé ott nulla szeretet van az egy hideg légkör...

Majd megszokja az ember aztán lecsillapodnak a kedélyek, és akkor lesz a legjobb a szülő gyerek kapcsolat mikor a gyerek kirepül és mindketten alig várják a találkozást. Ha a szülők hagyják hogy a gyerek kijátssza egymás ellen őket tudat alatt, azokból lesznek a szétszakadt családok és életképtelen felnőttek akik nem tudnak magukkal mit kezdeni a magánéletben.

Viták, veszekedések, balhék az élet részét képezik. Ezek nélküli családok iszonyúan ritkák, de filmben ez persze ideál állapot... Valóságban ilyen nincsen...

Emberek nagyon gyakran azt nem veszik észre ha megváltozik a saját viselkedésük csak azt hányják a másik szemére ha ezért a viselkedésért mások viselkedése megváltozik... Tömören ennyi a kamasz kor.