Hogy állíthatnám le anyámat?

Anyád és az én apám lelki társak lehetnének. xd

Apám egyedül nevelt fel, még mindig együtt lakunk, de már nem vagyok nevelendő gyermek.

Amikor vékony voltak is kritizált (nem a súlyom, ezer más), amikor a gondokat ételbe fojtottam, és jöttek a kilók, jöttek a becenevek, a beszólások, ideges kedvében egyenesen a sértések, lelkembe tiprások ezzel és azzal is.

Amikor úgy voltam, szeretnék lefogyni, étrend változtatással, és kértem, ne vegyen nekem semmit, egy csokit se, sőt semmilyen édességet itthon, mert ha látom, nem megy az ellenállás, előbb vagy kicsit utóbb megeszem. Magának ritkán vett édességet, a munkája miatt sokat volt bent, szóval ha akart volna nyammogni valami csokit, bent megtehette volna. Mondtam a tervet, nincs édesség, nincs cukros üdítő, nincs gyorskaja és társai.

Mit hozott másnap? Csokikat. Mit hozott legközelebb? Pizzaszeletet. Mit hozott később? Péksütit. Mit kérdezett tőlem a boltban?: vegyünk fagyit? De minek is kérdezte, vett, és rám is gondolt, szóval nagy dobozt, meg tejszínhabot. Kajának tészta, zsíros magyar ételek, és ha én ezekből keveset ettem, már ment a kioktató beszéd, hogy nem xarja a pénzt, ki kell dobni a kaját.

Amikor mondtam, hogy NE TEGYE, elég úgy az egészből, ő sértődött meg. Jött azzal, hogy tényleg akarnám, akkor nem is nyúlnék hozzá akkor sem, ha előttem van (magasról xart rá, mit kértem, ez egy olyan téma). Sajnos nekem kellett volna a támogatás, hogy ne legyen előttem. Stressz miatt ettem, azt meg bőven kaptam mindenhonnan, de ő és én teljesen máshogy gondolkodunk, nem értette ezt meg.

Kérdező! Mit tehetsz? Semmit... Nekem legalábbis nem sikerült.