Hogyan érezted magad fizikailag, lelkileg, mikor kirepültek a gyerekek? Van/volt energiád magadra, férjre, programokra, barátokra?

Azoknak szól a kérdés, akik inkább megkönnyebbültek akkor, mikor kirepültek a gyerekek. Nemcsak arra gondolok, hogy ez az élet rendje, és szeretném, ha a gyermekem önálló lábakon állna. Hanem hogy vágytál arra, hogy újra több időd legyen minden másra - magadra, programokra, hobbikra, férjre, barátokra, stb.

nekem még kicsi a gyermekem, 4 éves, és még mindig azt élem át, hogy "be vagyok zárva" (túlzok kicsit), és hogy nincs időm magamra, és mire odajutok, akkor már nem lesz energiám, egész egyszerűen a koromból fakadóan. 32 évesen vállaltunk gyermeket. Én félek attól, hogy mikor már időm lenne rá, nem lesz erőm, hogy mondjuk utazgassak.

Harmincasként is érzem, hogy nem olyan, mint húszévesen. És egyre több, remélhetőleg csak apró egészségügyi problémám lesz. Vagy idősebben nehezebben viselem, hogy máshol aludjak, lassan előjönnek a rigolyák, stb.

Attól is félek, hogy elveszik a libidóm.

Szóval olyan, mintha nem éltem volna ki magam gyerek előtt, de hát így sem siettem el a gyerekvállalást - szerintem.

Gyerekkel együtt megint más a kikapcsolódás, és jelenleg nem is túl élvezetes, mert problémás kicsit (tornára járunk jelenleg), én magam pedig introvertált vagyok és szeretem a csendet meg a nyugalmat, ami ugye nem valósul meg.

Férjem jó társ, nem ez a gond.

Szóval. Azt szeretném tudni, hogy a gyerekek után is van élet? :D Mindenki maga alakítja az életét, tudom. De kíváncsi lennék rátok, ti hogy éltétek meg.

Köszönöm a válaszokat.