Én kezelem rosszul a normális családi kapcsolatokat? AITA?

Megőrít anyám. Egyszerűen oltári fárasztó, stresszes, és 22 évig ezek teljesen rámragadtak. Állandó aggódás, stb én is egy idegi roncs voltam ami kihatott a kapcsolataimra, arra hogy mindent elizgultam. Miután elköltöztem, egyre nyugodtabb lett az életem. Utóbbi időben amikor huzamosabb ideig kellett otthon lennem, akkor jöttem rá, hogy ez mennyire rossz. Teljesen normális jó kedvemben hazamegyek, és 20 perc alatt kiakaszt. Kijön értem vasútra, végigbeszéljük az utat. Bár az sem beszélgetés, hanem vallatás, és bármit mond, 5 másodpercenként megáll, hogy reagálok e meg úgy kérdezget, hogy és ez jó volt és az jó volt? És 3 másodpercenként egy hülye igent vagy nemet kell mondanom. Nem nagyon történik az életemben semmi, amit meg is akarok osztani vele. Aztán hazaérünk, és ez folytatódik. Én leülnék pihenni a kanapéra, élvezni bámulni a tüzet a kályhában, és csak csend és nyugalomra vágyok a hangos Budapest után, meg a tűz ropogására, vagy mostmár a madarak csicsergésére. De nem lehet, mert 3 percenként megtalál valamivel, hogy ezt csináljam meg azt csináljam meg stb. Ami ok, csak miért nem lehet egyszerre elmondani, miért kell ilyen 3 perces kihagyásokat tartani, ami alatt már végre újra elmerülök a gondolataimban, és akkor jön egy újabb hülyeség. Emellett állandóan pakol, képtelen lenyugodni és megőrülök ahogy tesz vesz valamit állandóan csörömpöl, megy a tv meg a netflix, borzalmas. Tudom itt egyszerűen velem van a baj, hogy képtelen vagyok elviselni, de tényleg olyan idegrohamot váltanak ezek a dolgok ki belőlem már 1 óra után is, hogy letépném a fülem. De további dolgok, amiktől frászt kapok. Bármikor amikor megyek valahova vagy elválunk, képtelen azt mondani, hogy érezd jól magad, vagy jó szórakozást, helyette vigyázz magadra, hívj ha ott vagy, hívj ha kulázni mész hívj ha lefekszel, hívj ha felébredsz... És ez egész gyerekkoromban így volt, csak pár éve tűnt ez fel, és amikor megmondtam neki, akkor nevetett hogy jaj én mindig a kis pici fia cuncimókusa maradok had aggódjon. Ne aggódjon. Nincs miért aggódni. Engem készít ki mentálisan. Én voltam bolondok házába zárva, meg évekig pszichiáterhez küldve , mert így lettem felnevelve és egy anyámasszony katonája lettem. Ő volt mindig idegroncs. Emlékszem 9ben jó tíz éve volt suliban sok balhé, bulllying áldozata voltam. Apát hívtam fel egyik alkalommal szólni, nem őt és teljesen kiakadt miért őt hívtam elsőre. Nem emlékszem már mit mondtam, de a lényeg, hogy azért mert apa normálisan képes kezelni a helyzetet, anyára olyan idegesség jön, hogy nem tud egy mondatot összerakni, remegnek a kezei és kb elsírja magát. Most ha ő így bejön suliba au igazgatóhoz, akkor mi lenne az ügyből?? És tényleg ilyen. Egyszerűen idegroncs sajnos. Állandóan stresszelni kell valamin pedig nagyon jó az életünk most korábbihoz képest. A másik amitől falra mászok, hogy kérdezek valamit, és képtelen válaszolni, kérdés egyből az, hogy miért, baj van? Mi baj? Konkrét példa. Meddig dolgozol ma? Képtelen válaszolni, egyből hogy jaj miért mi a baj? Semmi. Mondja meg meddig dolgozik, és akkor vagy releváns vagy nem. Múltkori kirohanást leírom. Albérlet pénzt ki kell fizetni. Én az utolsó pillanatra hagytam hogy felvegyem a pénzt, és írtam neki, hogy nincs nyitva automata lehet nem érek vissza hatra amikor jön a tulaj. Miért titkolózok? Nincsen meg a pénz? Mi a baj? Mi az igazság? Hiába mondom hogy nem működik a rohadt automata, nem hiszi el. Közben a telefonom is merült le, úgyhogy írtam eltűnök, nem leszek amíg hazaérek. Kb 10 perc volt egy másik automatát találni, és ugyanennyi hazaérni. Egyből teszem töltőre a telefonomat, hogy írjak megvan a pénz, hazaértem. Kb 20 Nem fogadott hívás várt, és 40 üzenet sms meg instagram, hogy mi az hogy nem érek haza. Eddig nincs automata most nem érek haza? (nyilván azért nem érek haza, mert vakon lófrálva a városban lehet rohadt sok idő amíg találok automatát) mj az isten van? Mi az igazság? Rosszul vagyok. Mondd meg az igazat. Megbeszéltük tegnap, megkértelek. Mi az isten f... van? Ekkor hazaértem, ezek csak az insta üzenetek voltak, smseket nem írtam le. Ezután leírta, hogy megszüntetem az albérletet és hazaköltözök, telefon előfizetést szintén megszüntetjük, mostantól minden nap ötkor kelek és yadda yadda yadda, mert ő tönkremegy ebbe. És itt elkezdi hogy tudja rettenetes szülők vagyunk, de a múlton nem tud változtatni... Teljesen elrontva mindenki napját, mert én igazat nem mondok, biztos van valami a háttérben, közben csak meg kellett volna várni amíg hazaérek. Ja, ő amúgy már állt ki az autóval, és úton volt Budapestre, és sírva zokogott... Rendszeresek ezek a kiakadások és konfliktusok valamilyen mértékben. Közben meg ő terápiára akar velem menni mert képtelen kapcsolatot teremteni velem. Van kapcsolat, de képtelen vagyok többet teremteni, mert nem tudom elviselni az önsajnáltatását, és idegrohamát, hogy tudja milyen rossz szülő volt. De ezt már tizenévesen is hallgattam. És hiába mondom hogy nincs így, jaj aranyos vagyok de csak mondon és tudja hogy így van. Vagy hasonló reakció. Szóval már nem is reagálok ezekre, csak magamban elfolytom az üvölthetnéket, hogy a murva anyád. Mert ha meg is mondanám neki, hogy miért nem tartok jobb kapcsolatot vele vagy miért nem avatom be több dologba, van előzménye, akkor amiatt is sírógörcsöt kapna, és lehet egyszer arra mennék hétvégén haza, hogy lóg a plafonról. Mert 5 10 éve is volt olyan időszaka amit utólag mondott el hogy öngyilkos tudott volna lenni. Itt ülök és írom ezt az egészet már egy órája ahelyett hogy a dolgomra mennék. Hihetetlen. És fel is húztam magam. Én a saját életemet akarom már élni. Nem napi szinten írogatni a szüleimmel meg beavatni őket a dolgaimba. Az én dolgaim a dolgaim, nem az övék. A tököm kivan már