Miért kezel anyum gyerekként, miközben a tesómat nem?
Folyton olyanokkal jön, hogy mi a férjemmel nem tudunk megcsinálni dolgokat. pl. kifesteni, vagy lenyírni a füvet, elvinni kórházba a nagyimat. Ilyenkor a húgomnak haza kell jönnie a munkahelyéről vagy ő jön haza, miközben mi szabin vagyunk otthon, hogy bejöjjön velünk járóbeteg ellátásra. De kb. teljesen alap dolgokkal is így van, rácsodálkozik, ha rájön, hogy befizetem a számlákat, ha látom online, hogy lejárna. Nem hiszi el, hogy tudok értelmes programot szervezni a rokonoknak egy napra, szórakoztatni őket, vagy össze tudok nekik dobni egy reggelit, ha vendégek jönnek.
A másik véglet meg, amikor felajánlom, hogy segítek és lehetetlen elvárásokat támaszt. Pl. mondtam, hogyha gondolja, akkor bevállalom, hogy heti 2-3x járok a nagyszülőkhöz, de erre kiderült, hogy nem jó, ha munka után megyek, mert sétálni kellene velük menni délben. De ha mondom, hogy megoldom akkor ho-bòl elkéreckedem, akkor kiderül, hogy a férjem nélkül ne menjek.
Miért csinálja ezt?
#10: de miért nem mondtad, hogy DE!anyuka, meg tudjuk egyedül csinálni. És ezzel elvágni az egész beszélgetésfolyamot. Ellentmondást nem tűrő hangon, de udvariasan megmondani, hogy EGYEDÜL szeretnétek megcsinálni.
Teljesen olyan érzésem van, hogy nem mersz visszaszólni, mert nagyon meg akarsz felelni neki, jókislány akarsz maradni.
Tehát a beszélgetés így zajlott:
-Mit csinaltok holnap, Zsuzsi?
-Eloszor füvet nyirunk, aztán kifestjuk a szobát.
-Ugyanmar,Zsuzsi, ti nem tudtok se füvet nyírni se festeni.
-Dehogynem anyu.
-Nem, nem tudtok Zsuszi.
-De, anyu.
????
#16
Kb.
-Holnap füvet fogunk vágni.
- Hú az egy nagy feladat, nem szeretnétek inkább jövőhéten csinálni?
-Miért lenne jobb a jövőhét?
-Mert akkor János ráér és ő jól tud füvet vágni.
-Szerintem mi is le tudjuk vágni, nem kell benne segítség.
Egy óra múlva:
- Van egy ismerősünk, aki vállal fűnyírást, érdemes lenne felhívnotok.
- Le tudjuk vágni mi is a füvet, tényleg nem kell. (Azért kikeresik és átküldik messengeren a számot)
Este:
- Arra gondoltunk, hogy átmegyünk és segítünk nektek füvetvágni.
Majd másnap hív az unokatesóm, hogy anyumtól hallotta, hogy kellene segítség a fűnyírásban.
#17
A válaszaid úgy hangzanak mintha szabadkoznál, és csak udvariasságból nem mernéd elfogadni a segítséget. Ha anyád nem nézne a gyereknek, talán értené, de gyereknek néz, és nem akarja érteni. Eggyel erősebbre kéne venned a hangnemet.
"Anya, hagyjál már ezzel légyszíves, megmondtam hogy meg tudunk oldani egy szaros fűnyírást, nem kell bénának nézni."
Simán csak segíteni akar. A valaszaid nem egyértelműek, az a baj.
"Szerintem mi is le tudjuk vágni, nem kell benne segítség." - ehelyett a Köszi anyu, nem kell segítség, mi csináljuk meg - a megfelelő.
"Le tudjuk vágni mi is a füvet, tényleg nem kell." - ehelyett Anyu, mondtam hogy mi csináljuk meg a megfelelő valasz.
"- Arra gondoltunk, hogy átmegyünk és segítünk nektek füvetvágni." - Nem kell anyu, már mondtam, hogy megcsinaljuk mi.
Az összes válaszod értelmezhető úgy is, mintha szükséged lenne a segítségre, de nem mernéd kérni
Kicsit felemelt hangon (de még udvariasan), egyértelműen meg kell neki mondani, hogy NEM. És hogy soha többet ne akarjon nektek segíteni.
El lehet neki mondani a régi viccet a szorgalmas úttörőről, aki áttuszkolta a vak bácsit a zebrán - pedig annak esze ágában se volt átmenni a túloldalra.
:-DDDD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!