Hogy ne érezzem magamat haszontalannak a szüleim mellett?

Bizonyos okok miatt nem szeretném részletezni mély depressziót állapítottak meg az orvosok nálam voltam sajnos nem egyszer kórházba is miatta.

A kórházba a kezelőorvosom nem nagyon segített a gyógyulás útján..

Ennek már lassan négy éve azóta kerestünk egy másik orvost akit nagyon szeretek mivel vele már úgy érzem ,hogy jól haladok a gyógyulás felé. Tehát megtaláltam a megfelelő szakembert ha lehet így fogalmazni..

Ő megállapította ,hogy bipoláris zavarom van illetve közepes fokú értelmi fogyatékos is vagyok ha minden igaz.

Még a szüleimmel lakok és jenleg a gyógyulásomra fokuszálok így se nem tanulok se nem dolgozok rendbe szeretnék jönni érzelmileg ahhoz ,hogy munkába álljak.

Most az orvosom tanácsára keresni fogunk egy munkahelyet ahová felvesznek olyan személyeket is mint én 4 órás munka idővel tehát le leszek százalékolva...

Viszont eléggé zavar, hogy a szüleim adnak meg nekem mindent hiszen nem dolgoztam még a lelkiállapotom miatt sosem hiszen gyakran vannak érzelmi hullám vasútjaim van amikor ok nélkül elkezdek sírni tehát lelkileg nem vagyok még kész ahhoz ,hogy munkába álljak de bízom benne, hogy most találok egy olyan munkát amit én is eltudok végezni..

Viszont mostanában haszontalannak érzem magamat és ez elkeserít ,hogy nem tudom viszonozni azt a sok-sok munkát amit a szüleim minden egyes nap megtesznek a munkahelyükön csak azért ,hogy nekem jobb legyen..

Hiába mondják azt ,hogy azzal is sokat segítek ha az itthoni munkát elvégzem ennek ellenére haszontalannak érzem magamat és gyakran elkeseredek mivel szeretném valahogy meghálálni azt amit értem tettek/tesznek..

Hogy motiválhatnám magamat addig amíg munkába nem állok? És ,hogyan érjem el azt ,hogy értékes emberként tekintsek magamra?

Nagyon szarul érzem magamat amiatt ,hogy nem tudok anyagilag hozzájárulni a dolgokhoz..

Mit tegyek ,hogy ne érezzem magamat ennyire vacakul?