Elképzelhető hogy apám nem szeret engem amiért anyámtól vagyok?

Sztenderd apumagatartás, ne keress benne semmi kirívót. Első almot magára hagyja, második, vagy többedik alomnál van némi képmutatás, annyi, hogy nyugiba legyen. Ha ott vannak más manusztól gyerekek azokat pénzeli, mert a pillanatnyi érdeke azt kívánja. Férfiaktól becsületet, szeretetet ne keress ezekben a gyerekelhagyásos sztorikban, mert nem jellemző, nagyjából a vegetatív funkciók zavartalan működtetése az egyetlen céljuk.

Így akar imponálni a párjának, szerelmes. Elég bunkó módon teszi. Ne foglalkozz vele, felnőtt vagy, várd meg hogy ő közeledjen hozzád.

Egyes jól leírta. A párja lányaival kénytelen jópofizni. A hozzájuk tartozó anyánál van ugyanis A Lyuk. (A szent p*na, ha így jobban érted)

Velük együtt él, veled nem. Nem olyan érthetetlen dolog, hogy eltavolodtok egymástól.

Igen, kérdező, de te - ezek szerint - nőből van. A pasik agya pedig másképp van bekötve. (Ez nem mentség, nem kifogás, hanem tény.)

Az egyes igazat írt szokványos, mert a csávók többségénél hiánycikk a gerinc.

"Ez nem mentség, nem kifogás, hanem tény" De, ez nagybetűs kifogás. csak a csávók megszokták hogy röhögve másra nyomják a saját feladataikat, és soha, semmiért nem felelnek.

5# nézz szét csak itt a névtelen platformon hány meg hány gyerek, kamasz, vagy mint te, felnőtt ír ki ilyen kérdést. Már unalmas, mert mind ugyanazt írja, csak a szavak sorrendje más. És mindegyik azt hiszi, hogy ez valami húdenagyszám, ritka probléma ami előtt ő áll "lepetézve". Te is idejöttél a problémáddal, te is nehéz tehernek éled meg, nem? Hogy a szülőd, aki feltétel nélkül elfogad és szeret, az miért dobott el, és hogyhogy ilyen van? Hát úgy. Az oké, hogy anyaként a gyereked lesz az első, de nem is te, vagy az anyád vagytok most sem a kérdés, hanem, hogy apád úgy lépett ki a szülő-gyerek kapcsolatból, mint egy sáros gumicsizmát hagyott volna hátra az udvar végén. S most úgy gondolod anyaként az új kapcsolatodban is a gyereked lesz az első, hát erről is van itt olvasnivaló. Emberként, nőként társat találsz, új családot alapítasz, vajon hogyan tudsz majd helytállni? Az új manusznak a te gyereked kolonc lesz-e, vagy úgy pénzeli, neveli, ad abszurdum szereti, mint amit épp ebben a mostani kérdésben az elhagyott gyerek nézőpontjából kevésbé rózsaszínűnek ítélsz? Naugye. Az érme két oldala. S te vajon, ha majd szülsz még gyereket hogyan sáfárkodsz a figyelmeddel, a szereteted, törődésed kimutatásával? A kicsit ajnározod, akkor a nagyot elhanyagolod-e? A munkád, házasságod és utoljára hagyva saját magaddal tudsz törődni maximálisan? Vagy összecsapnak a fejed fölött a hullámok? Egy ember vajon mennyit bír adni? Pénz lesz mindig mindenre? Ha a második házasság is zátonyra készül futni, de a gyerekeidet etetni kell, akkor vajon milyen túlélési technikát választasz? A sáros gumicsizmából kilépés és hátrahagyása a nőknél általában nem opció, mondjuk úgy ez az apák eszköze. Tehát te nőként maradsz, és küzdesz, mint malac a jégen. A jog szerint a gyereket a létrehozó szülőpár tartja el, ez az elv válás esetén a legritkább esetben jut érvényre. A köznyelvben a gyerek anyjának kell az apa pénze -és ez még a legenyhébb, mintha az a férfi részéről egy nagyvonalú kegy lenne, hogy a saját utódját eteti, ruházza, taníttatja, hogy ad neki pénzt a sajátjából. Olyan gáláns. Ja, nem. Nemhiába kezd egyre nagyobb teret nyerni a nők között az a felfogás, hogy akkor szüljön és annyit, amit egyedül vígan fel tud nevelni. Az apára sem a gyerek etetésében, sem az apafigura jelenlétében ne alapozzon. Alapból nincs, ha mégis van, akkor az egy bónusz.

Az első tökéletesen megfogalmazta. Az első alom le van szarva, nem kell vele foglalkozni, amúgy is a punci az első és amit az mond, az van! Ez így megy. Ne keresd magadban a hibát, nem benned van. Egyszerűen csak megszívtad, ahogy pl. én is.