Akinek csak anyukája van és kiköltözött külföldre az a 60+-os anyukáját hogy segíti?

41. Dehogynem. De azt se lehet elvarni higy más ezért mindent feláldozton csak mert te maradni akarsz. El kell fogadni higy változnak az élet körülmenyek. Az ember még nem lesz fiatalabb és egészségesebb, csak öregebb. Én még fiatal vagyok ehhez de elgondolkoztam higy mi lesz velem ha öreg leszek. Egyre nehezebb lesz egyedül. Egyszerűen fel kell fogni hogy megváltoztak a dolgok.

Vagy lehet maradni de akkor sajnos annak az a vége hogy az idős ember ott él a koszban mert már nem tud úgy takarítani, gyógyszereket szed amit talán elfelejt beszedni és kész a baj. Ekkor jó ha ott van valaki aki hívja a mentőket.

42!

Majd' 50 vagyok és jelenleg nekem egyértelmű, hogy 65-70 évesen idősek otthonába költözöm a férjemmel. De lehet, hogy annyi idősen épp nem így fogom gondolni. Tudod amíg szembe nem kerülsz az adott helyzettel a valóságban, addig nem tudod, hogy valójában hogy fogsz reagálni.

Nagyapám Alzheimeres volt, tízen évekig ápolták otthon. Belerokkant a nagyanyám, anyám, nagynéném. A halála után úgy döntöttek, ha nagyanyám ápolásra szorul, megy az otthonba. Ő is így gondolta. Aztán oda került a sor és bizony nem akart menni.

41-es, az én anyám családi házban lakott, mi már nem laktunk otthon a nővéremmel, apu pedig meghalt. Anyu 64 éves (fitt, fiatalos, egészséges) nő volt, 10 évet letagadhatott volna. Ezzel együtt már egy év után mondogatta, hogy a családi ház neki nagy, neki sok, eladná, tömbházba menne. Keresgéltünk, nem találtunk igazán jót, eltelt így 8 év. Aztán újra beadtuk egy ingatlanoshoz a dolgot, és pár hónap múlva lett lakás: Ugyanúgy a kisvárosban, ahol a családi házunk volt, ez egy parkban egy lakótelep, mellette egy tó, és minden közel van, áruház, szakorvosi rendelő. Földszinten lakik, és imádja a kis lakását. Ő egy magánakvaló emberke, de mégis szerzett már barátnőt is a házban. Pedig kert imádó, kertészkedő, tipikus családi házas volt ő mindig, de belátta a saját korlátait. Most 78 éves, ha levegőzni akar, sétál egyet a tó mellett, a parkban, és igazán élvezi az életét.

Nagyon becsülöm őt, hogy nem terhelt minket (gyerekeit) olyan baromságokkal, hogy ő aztán nem költözik el a kertes házból, viszont már nem bírja, de mi járjunk oda kertészkedni, terepet rendezni. Aki pedig így dönt, hogy "nem szeret elköltözni a megszokottból", az akkor vállalja is a döntése következményeit. Kupi lesz a kert, nyűg lesz ott lakni, télen, ha kimegy és elesik az udvaron, lehet fél nap is, mire rátalál valaki.

És hát az Isten szerelmére, nem Ausztráliába kell elköltözni, csak ugyanabban a városban egy kényelmes lakásba. Senki nem várhatja, hogy a felnőtt gyerekei a saját családi életüket alárendeljék az ő makacsságának.

43. De ennek amit te írsz közös döntésnek kellene higy legyen. Az idős szülő nem varhatja el higy a gyereke otthagyja a munkáját és az összes szabadidejét csak mert ő nem akar költözni. A gyereknek is bele kell ebbe mennie, hiszen az ő élete is meg fog változni azzal hogy ápolni kell valakit. Lelkileg is sokan tönkremennek e miatt. Sokat kivesz az emnerből.

Anyám 75 éves de már elosztott a vagyonát a gyerekei között (2 testvérem van). Mi ezt elfogadtuk nekünk ezért természetes higy gondoskodunk róla. Fel sem merült az otthon. Jó a kapcsolatunk. De azt nem szeretem hogyha rá van kényszerítve valaki.

"Elég kevesen vannak olyan helyzetben, hogy bátran odadobják az ingatlanukat egy ilyen bentlakásért."

Hát pedig ha a gyerek nem szeretné/nincs lehetősége gondoskodni róla, akkor marad ez a megoldás, és teljesen jó megoldás.

"És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem minden idős akar változtatni a környezetén, van, akinek konkrétan a halált jelenti, hogy kimozdítják a megszokottból."

Értem. És akkor inkább haldokoljon lassan kínlódva az 50-es gyereke 10-15 évig (kikerülve a munkaerőpiacról, mama mellé költözve, mamát magukhoz véve, vagy minden hét végén 200 kilométert autózgatva, menjen rá a házassága, családi élete, energiája). Csak mert az idősnek nagyhalál, ha a házából egy kényelmes lakásba kell költöznie, ahol mondjuk még jó pár évig bírná külső segítség nélkül.

47!

Csak azt nem szamolod bele, hogy a felnőtt gyerek is gondolkodhat pont ugyanúgy majd ha ő lesz abban a korban, mint most a szülő. Ma így gondolja, akkor meg máshogy.

49!

Akkor menjen amerre lat. Az ő dolga. Senki nem kenyszeriti rá, hogy össze legyen zárva a szülővel, vagy hogy "áldozza be magát pusztán azért, mert megszületett.." 18 ev felett elkoltozhet és vissza se kell néznie.