Hogyan lépjek túl a múlton?

Menj el egy szakemberhez.

... És távolodj el tőle amilyen messzire csak tudsz / ha még él / akár külföldre egy teljesen új életet kezdeni!

Pszichologushoz menj el.

Nekem se volt egy hú de jó gyerekkorom, de "fiatal felnőttként" nem hagyhatom, hogy ez keselyűként felfalja az életemet. Történt, ami történt,gondosan kiveséztem ezerszer a témát, rájöttem sok dologra, nekem már nincs más dolgom, mint ezzel a tudattal együtt élni és angolos méltósággal viselni a fájdalmat. Csak vigyázz arra, hogy ilyen érzelmileg kiszolgáltatott állapotban ne tegyél tönkre magad körül mindent.

#5 Nem vagy normális. Mégis miért bocsásson meg neki? Nem lesz neki attól jobb, az égvilágon senikinek se kell megbocsájtani. Tanulni meg úgy tanulhat belőle az ember, hogy észreveszi a velejáró problémákat, a szeretethiányt, a hangulatingadozásokat, és megpróbál ezek ellen tenni az illető úgy, hogy megőrzi a hidegvérét. Az utóbbi pedig nagyon fontos, mert mi más lenne az agresszor, ha nem a mester és mi más az áldozat, ha nem a tanítvány. Csak akkor tanul belőle az áldozat, ha észreveszi magát, mer rájönni, hogy miért nem jönnek össze neki a dolgok, és mélyen magába néz. De ehhez az kell, hogy az önmagunkba vetett hit mindennél erősebbnek kell lennie, de egyben az egoizmust is el kell kerülnünk, mert az is csak egy zsákutca. A cél, hogy ki kell alakítani egy olyan életberendezkedést, amivel a traumákat a lehető leghatékonyabban el lehet halványítani. Ennek érdekében az embernek nem árt ha néha kussol és csinálja a dolgát, vagy legalábbis csinál valami értelmes tevékenységet.Persze sokáig kérdezgethetjük ezeket magunktól, hogy mit miért hogyan stb...de utána átmegy az egész egy monomániába ami szintén nem jó, mert a saját rögeszménkké válunk. Nagyon összetett, nagyon nehéz, és nem mindenkinek van meg a komoetenciája ahhoz, hogy megtegye a szükséges lépéseket.